Másnap remegő térdekkel álltam meg a cetlire írt cím ajtajában és félve becsöngettem. Elhatároztam, lemondom a tanítását, és már itt sem vagyok.

-          Á kisasszony! –nyitott ajtót Tom mosolyogva.

-          T-tanár úr! –léptem be habozva.

-          Ilyenkor nyugodtan hívhatsz csak Tomnak! Azért nem vagyok olyan öreg… azt hiszem legalábbis!

-          Inkább maradnék a tanár úrnál…

-          Ahogy gondolod! Nos, gyere csak beljebb nyugodtan! Már mindent előkészítettem, csak egy órámba telt!

Na ez szuper, ezek után mondjam, hogy mégse tanítson meg? Kicsit pofátlanság lenne…

-          Miattam igazán nem kellett volna ennyit szenvednie! –mosolyogtam rá kínosan.

-          Nem volt szenvedés! Nos, kérsz valamit inni vagy enni? Vagy egyből csapjunk is bele?

-          Ezzel kapcsolatban szeretnék mondani valamit…

-          Igen? –vette fel a gitárt és halkan pengetni kezdett rajta valami gyönyörű számot - Mi lenne az? –nézett rám kíváncsi tekintetekkel és egyszerűen nem tudtam neki nemet mondani.

-          Öhm… béna vagyok! Úgy értem… egy fikarcnyit sem konyítok a gitárokhoz!

-          Semmi baj, élvezem a kihívásokat! –jött közelebb- Én sem gitárral a kezembe születtem… csak majdnem! –mosolyodott el, és olyan szívesen megcsókoltam volna.

-          Öh… - kaptam el a tekintetem gyorsan mosolygós ajkairól.

-          Először vegyük a gitár részeit! –adta a kezembe azt a meseszép fekete gitárt.

-          Ez mi? –mutattam az egyik részhez.

-          Ez? –lépett mögém- A gitár nyaka! –éreztem bódító leheletét a nyakamon.

-          Ezek a húrok! –mutattam remegő kézzel.

-          Igen! Pontosan azok! –nyomódott izmos mellkasa a vállamnak…