-          Aj… - dőltem le testvérem ágyára este, ahogy elmeséltem neki a mai égésemet- Kár, hogy tanár!

-          Hát az! –értett velem egyet- De végül is csak ezen a 2 héten a tanárod, nem? Utána már simán…

-          Nem! Több oka is van, miért nem kezdek vele! 1: Ő a tanárom és én a diákja vagyok! 2: Nem tudhatom, hogy később nem lesz-e állandóan a tanárom! Mert mi van, ha beteszik a tanárnő helyére? 3: 29 éves! 10 év! Azért az se semmi! Pedig… Pedig én 20-nak néztem, maximum 22-nek! És… olyan aranyos! Akkorát koppantam, amikor bemutatkozott! Tom Kaulitz tanár úr… Hjaj nekem!

-          Ilyen gyorsan beleestél?

-          Nem! Csak… helyes és vonzó…

-          Vonzódsz hozzá! –tapintott a lényegre Amy.

-          Igen! De semmi több! Úgy viszonyulok hozzá, mint egy diák a… a tanárához és ennyi! Nem lesz itt gond!

-          Bemegyek holnap és megnézem magamnak!

-          Tőlem oké! Csak nehogy összetévesszen velem! –emlékeztettem vissza eddigi tanárainkra. Ikrek lévén gyakran kevertek össze és ha mégsem, akkor csak azért, mert én a nőiesebb stílust képviselem, míg a húgom a sportosabbat inkább. Volt már, hogy bementünk egymás helyett egymás sulijába, de eddig még senkinek sem tűnt fel a csere! És nem lepne meg, ha még Tomot is… akarom mondani a tanár urat is megtévesztené.

A húgommal albérletben lakunk Berlin belvárosában, mondhatni a szívében. Szeretünk itt élni, ezt a várost nekünk találták ki, imádjuk a nyüzsgést, és itt mindig történik valami. Én egyetemre járok, ő pedig egy menő informatikus cégnél dolgozik, másodállásban erősködik is. Én az egyetem mellett kávézóban szolgálok fel, így tudjuk fizetni az albérletet.

Másnap nem mentem be a suliba, inkább vállaltam egy délelőtti műszakot a kávézóban, egy kis pluszpénz nem árt.

Tűkön ülve vártam haza húgomat, hogy kifaggassam, mi volt és mit gondol a tanár úrról. Addig csináltam ebédet és késő délután be is toppant.

-          Előre is bocsi! –vigyorgott rám. Kezdtem félni…