<Tom szemszöge>

-           Nem fogod elhinni, mi volt ma! –meséltem Billnek ebéd közben.

-           Na?

-           Letegezett egy lány! Az egyik diákom! Nem tudta, hogy én vagyok a helyettesítő tanár, sem azt, hogy egyáltalán tanár vagyok! Azt hitte, új osztálytárs vagyok, vagy eltévedtem! Óra végén odajött, hogy elnézést kérjen!

-           Hát igen, ilyen fordult már elő! Nem vagy tanár alkat Tom! –vigyorgott rám.

-           Kösz! Aztán elmondtam neki, hogy 29 éves vagyok! Erre elkezdett habogni, hogy fiatalabbnak nézek ki, nem mintha olyan öreg lennék…

-           És miért érzem azt, hogy te nem zártad le ennyivel?

-           Nem tudom Bill, olyan furcsa ez az egész! Máskor is történt már ilyen, de ez mégis másabb volt…

-           Beleestél?

-           Dehogy! A tanárja vagyok! És 10 év van köztünk!

-           Utána jártál?

-           Megnéztem a naplóban, na! És akkor?

-           Tehát 19 éves a kiscsaj…

-           Ő nem kiscsaj, csak…

-           Csak?

-           Aj Bill, ez olyan bonyolult! Ő… ő kedves, segítőkész, önérzetes, értelmes, oké, most kicsit zavarban volt, de…

-           Biztos tetszel neki!

-           Dehogy…

-           Honnan tudod?

-           Mert a tanára vagyok! És ha mégis, bár kétlem, akkor is van annyi esze, hogy a tanára vagyok, tehát tanár-diák kapcsolatnál többről szó sem lehet!

-           És hogy hívják a lányt?

-           Emily…

-           Csak el ne veszítsd a fejedet Tom!

-           Nem fogom! –kortyoltam a vörösboromba eltűnődve.

-           Látom, hogy rajta agyalsz… - látott át rajtam.