Nem hiszem el, hogy letegeztem a tan�rt. Hogy lehettem ekkora h�lye? De h�t olyan fiatal, nem csoda. �s milyen helyes is…

De… de � egy tan�t! Egy egyetemi angol �s zenetan�r! Hihetetlen, �n meg azt hittem, oszt�lyt�rs… Letegeztem, meg j�l eldum�lgattam vele, akkora �k�r vagyok.

Eg�sz �r�n ezen r�g�dtam. Alig v�rtam m�r, hogy kics�ngessenek �s odamehessek hozz� bocs�natot k�rni. Sz�pen lej�rattam magam, mondhatom, de szerencs�re, csak helyettes�t.

Ezt a k�t hetet m�g kib�rom valahogy, azt�n visszaj�n a tan�rn� �s Tom Kaulitz… tan�r �rral nem is l�tjuk egym�st t�bbet.

Tom Kaulitz tan�r �r… m�g kimondani is furcsa. 90 perc �nmarcangol�s ut�n v�gre kicsengettek. Megv�rtam, am�g a t�bbiek kimennek �s lementem a tan�r �rhoz.

-          Szia! –mosolyodott el, ahogy megl�tott.

-          J� napot! –k�sz�ntem bizonytalanul, de viszonoztam �des mosoly�t.

-          Miben seg�thetek?

-          �n csak… eln�z�st szeretn�k k�rni!

-          Ugyan mi�rt?

-          Hogy letegeztem! Nem tudtam, hogy tan�r, �s amikor megl�ttam, olyan volt, mint egy di�k! M�rmint nem �gy �rtem, hogy…

-          Semmi baj! M�g b�knak is veszem! Mellesleg… 29 �ves vagyok!

-          Sokkal fiatalabbnak t�nik! M�rmint, nem mintha olyan �reg lenne, csak…

-          �rtem! Nos, mindenesetre nincs harag! De most ha megbocs�tasz, mennem kell! Tudod, tan�tani! –mosolygott kedvesen.

-          Rendben! Csak nyugodtan! Viszl�t tan�r �r!

-          Viszl�t kisasszony! –ment is el.

H�t ez el�g furcsa volt…

Ha � 29 �ves, akkor kerek 10 �v van k�z�tt�nk, nem semmi. Na nem mintha b�rmit is akarn�k t�le, de az�rt a h�ts�j�t megn�ztem magamnak… H�t mit mondjak, nem panaszkodhat. Istenem, de k�r, hogy tan�r…

De nyugi, m�r csak k�t h�t. Annyit kib�rok! Pl�ne, ha ilyen helyes tan�rt kaptunk.

Csak vigy�znom kell a tegez�sekkel, mert kin�zem magamb�l, hogy ha szembe j�n velem a folyos�n, sz�vbaj n�lk�l letegezn�m…