Amikor először megláttam őt, azt hittem diák. Az egyetemen voltam és vártuk a helyettesítő tanárt a teremben. Lassan mindenki elfoglalta a helyét, így én is leültem a felső sorok egyikébe.

Egy srácot láttam meg az ajtóban, ami csupán két méterre volt tőlem. Olyan különleges volt, nem is tudom miért… Talán a különc stílusa fogott meg benne. Fekete lefonott haját egy kendővel kötötte össze, fülében fekete fültágító díszelgett és ugyancsak fekete kendő lógott hanyagul a nyakában. Ahogy így elnéztem, inkább rappernek nézett ki. Sötét farmert viselt, tornacipőt és bő pólót.

-          Szia! –köszöntem neki kedvesen, mire rám nézett. Akkor láttam meg patkó piercingjét az alsó ajkában és azokat az igéző barna szemeit, melyek csak úgy csillogtak.

-          Szia! –jött egy kicsit közelebb és mintha egy kis zavartságot láttam volna rajta.

-          A helyettesítő tanárt várjuk, te új osztálytárs vagy? –kérdeztem, mire elmosolyodott.

-          Nem!

-          Akkor eltévedtél? Mert tudok segíteni, ha gondolod…

-          Nem, nem tévedtem el! –mosolygott még szélesebben. Édes mosolya volt, azt egyből kiszúrtam- Pont jó helyen járok! –nézett végig az előadótermen.

-          Ezt hogy érted? –ráncoltam a homlokom. Nem értettem, akkor most ki is ő és mit akar itt?

-          Meglátod…

Kíváncsian vártam a fejleményeket. Pár perc múlva becsengettek, ami azt jelentette, hogy kezdődik a 90 perces angol óra. Arra a srácra néztem, aki elindult lefelé a lépcsőn a padok között.

-          Jó napot! –köszönt hangosan, mire mindenki rá nézett.

-          Jó napot tanár úr! –hallottam pár hangot szerteszét a teremben. Tanár úr? Ő? Ugye csak viccelnek!

-          Nos, az angol tanárnőjük lebetegedett, a következő 2 héten én helyettesítem! Néhányan lehet, hogy már ismernek, de annak, aki nem, bemutatkozom! Tom Kaulitz vagyok, zene és angol tanár! De szólítsanak csak tanár úrnak! –mosolyodott el halványan.

Megáll az eszem…