-          Készen állsz? –simított végig rajtam Tom sokadszorra, a szeme szikrákat szórt és csillogott, mint aki nem tud betelni a látvánnyal. Valóban ilyen hatással lennék rá? Mert ő rám biztosan.

-          Veled? Bármire! –néztem fel rá.

-          Ó, így ne nézz rám, mert nem tudok kiszállni az ágyból! –mosolyodott el.

Nagy nehezen összeszedtük magunkat, letusoltunk, utána Tom telefonált egyet és már a kocsiban is voltunk. Kíváncsi voltam, hová visz, mi a meglepetés, de tudtam, úgysem árulná el. Mindegy, azért egy próbát megért…

-          Áruld el, mi a meglepi… -fordultam felé és csupasz lábamat az ölébe raktam.

-          Hé… Barbara! –nyelt egy nagyot- Ez nagyon nem jó játék!

-          Miért ne lenne…

-          Najó… -húzódott le- Ha nem hagyod abba, az út közepén fogok szeretkezni veled, de azt nem fogod megköszönni! Nem, nem, ne pirulj el, te akartad! –vigyorgott rám.

-          Khm… menjünk! –nyögtem zavartan.

-          Bölcs döntés! –nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd tovább indultunk és nem sokkal később egy ház előtt parkolt le. Kiszállt a kocsiból, engem is kisegített és besétáltunk a házba, ami üres volt.

-          Azt kérdezted, honnan tudtam, hogy te voltál! –állt meg az egyik helyiség közepén és magához húzott.

-          Igen…

-          Sokszor lebuktál ám!

-          Valóban? Pedig igyekeztem…

-          Észrevettem! –nevetett- Először is az illatod, amit már említettem! Aztán ott volt még a pincér is! Egy nőre emlékezett, aki olyan italt ivott, ami alkoholnak nézett ki! Brad egyszer elszólta magát, hogy te olyat ittál! Te az elején indoknak azt mondtad, barátod van! Brad azt mondta, nincs…

-          Brad túl sokat beszél… -állapítottam meg.

-          Én hálás vagyok neki!

-          Kinek vagy hálás? –jelent meg az említett.

-          Hát te? –néztem öcsémre meglepetten.

-          Még nem mondta?

-          Ki nem mondott és mit? –pillantottam most Tomra.

-          Most akartam rátérni!

-          Beavattok engem is? –kezdtem egyre jobban összezavarodni.

-          Mit gondolsz erről a házról kicsim?

-          Nagyon szép, miért?

-          El tudnád itt képzelni az életed?

-          Nem is tudom, gyönyörű ház! És persze ha bútorok is lesznek…

-          Tegyük fel, hogy vannak!

-          Persze! Ki nem tudná elképzelni itt az életét? –jártattam körbe a pillantásom.

-          Na, hát ennek igazán örülök! Ugyani itt fogunk lakni!

-          Tessék?

-          Jól hallottad! Ez lesz a MI házunk! Te mindent kinézel, és ami tetszik, megvesszük és együtt berendezzük! Persze ha ajánlhatom az öcsémet, neki jó a szeme az ilyesmihez és…

-          Nem! –léptem el tőle bizonytalanul.

-          Mi?

-          Nem! Nem költözöm ide Brad nélkül! Minket egy csomagban szállítanak, sajnálom!

-          Figyelj Barbara…

-          Nem Tom, ő velem marad! Annyira tudtam, hogy ez lesz! De ez sajnos egyet fizet, kettőt kap helyzet…

-          Mi? Szóval így értetted a múltkor… jaj Barbara, te valamit nagyon félreértesz! Persze, hogy Brad is itt fog lakni!

-          Tényleg?

-          Mit gondolsz, ki segített kiválasztani a házat?

-          Már le is stoppoltam a szobámat! –szólt közbe Brad kacsintva egyet- És képzeld, Tom azt ígérte, megtanít gitározni a nyári szünetben! Azt mondta, azt csípik a csajok!

-          Én csak őt csípem! –ugrottam a nyakába boldogan- De őt nagyon! –csókoltam, ahol csak értem.