Hangos drmblsre lettem figyelmes s egszen az ajtig rohantam, fltem, hogy valami borzaszt dolog trtnt. Kinyitva Tommal talltam szemben magam s a nzstl azonnal sszerezzentem.
- Tom…
- Rosszul vagy? –nzett rm aggodalmasan.
- hm…
- Nem! –vlaszolt helyettem- Igaz? Akkor mi a baj?
- Semmi… -kaptam el a tekintetem.
- Az a „semmi” mr j prszor kznk llt, szval halljam, mi van! –jtt beljebb s becsukta maga utn az ajtt, majd a nappaliban helyet foglalt.
- Tom, semmi sincs, csak… -ltem le vele szemben.
- Csak?
- Nem tudom kiigazodni rajtad! Egyszeren nem megy! Egyik pillanatban velem akarsz lenni, a msik pillanatban viszont Mont falod s ez…
- Fj? –krdezte halkan.
- Igen! –nztem r.
- Azrt, mert az a n, aki szilveszterkor…
- Hisz nem is volt! –fakadtam ki s zaklatottan nztem ismt r. Ht mg mindig nem vette szre?
- Tudom!
- Tessk? –rncoltam a homlokom mostmr teljesen sszezavarodva.
- Mr akkor tudtam, hogy te voltl, amikor a party utni msodik napon tallkoztunk!
- Semmit sem rtek… te tudtad? s hagytad, hogy gytrjem magam emiatt? Nyomoztattl utna…
- Arra vrtam, hogy te mond el! Amikor bejttl az irodmba s megreztem az illatodat, mr tudtam, hogy te cskoltl meg! Megakartalak ismerni, ezrt talltam ki, hogy nyomozz nekem, mert nem gy nztl ki, mint aki el akarn mondani…
- Kellett az lls…
- s ki mondta neked, hogy kirgnlak?
- Senki… n csak… arra gondoltam, mirt kellenk neked, hiszen lttam, milyen nid voltak…
- Eltted!
- Akkor is… fltem, ha megtudod, kirgsz, de nekem kellett az lls, Bradre is gondolnom kellett…
- Mikor kezdesz mr vgre magaddal is foglalkozni? –llt fel Tom indulatosan.
- Igenis foglalkozom magammal is!
- Egy nagy frszt! –vgott kzbe- Mindig csak msra gondolsz, ht nem veszed szre? Nem mondtad el, nehogy kirgjalak, mert Bradet nevelned kell…
- Ez gy igaz…
- Kzben magaddal nem is foglalkozol!
- Szval szerintem mrtr vagyok?
- Nem! Szerintem tl nagy szved van…
- Bocsnatodrt esedezem…
- Az istenit Barbara! –rntott fel maghoz- Azt kell megrtened, hogy nem vagy egyedl, vilgos? Ketten vagyunk!
- Tom… -nztem fel r rmlten, hisz nem gyakran lttam mg t ilyennek.
- Szeretlek! s mostmr nem engedlek el! Mi a baj? –trlte le idkzben eleredt knnyeimet.
- Nem tudom, mit mondhatnk…
- Mondd, hogy szeretsz!
- Szeretlek… -mosolyogtam fel r.
- s komolyan is gondolod? –simtott vgig arcomon mosolyogva.
- Igen! –blintottam, mire megcskolt.
- Most pedig ltzz fel kicsim, meglepetsem van a szmodra!
- Nem lehetne most egy kicsit gy maradni? –bjtam kzelebb hozz…
- Amit csak akarsz… s aztn majd megltod, mit mveltem!
- Kezdek flni… -mosolyodtam el boldogan.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
