-          Szóval halljam, miről szerettél volna beszélni kölyök? Mostmár csak ketten vagyunk, Mona kiment… -ült le a székére Tom az irodában.

-          Barbiról… te értesz a nőkhöz…

-          Köszi! –mosolyodott el- Bár mostanában az ellenkezőjét érzem…

-          Nagyon bánatos! Bár próbálja titkolni, látom rajta, hogy valami van vele! Persze azt tudom, hogy a szüleink miatt is zaklatott! Na meg ti sem vagytok már együtt, amiről szintén fogalmam sincsen, hisz egyikőtök sem mond semmit sem! De látom, hogy ezen felül is bántja valami! Azt látom rajta, mintha… tépelődne! Erőltetett a mosolya, vörös a szeme, gyakran riad fel esténként, hallani szoktam és azt is, hogy sír… de nem mondja el, miért… és ha rákérdeznék, tudom, hogy akkor sem mondaná el! Ő nagyon makacs…

-          Igen… és tőlem mit vársz? Tanácsot?

-          Olyasmit! Te mit tennél ilyenkor?

-          Hát kölyök… ha nem róla lenne szó, valószínűleg elfutnék messzire… de tudod mit, munka után beszélek vele, oké?

-          Igen? –csillantak fel Brad szemei.

-          Aha! Addig sem pesztrál Mona…

-          De akkor miért vagy vele? Áh, a felnőttek olyan bonyolultak! És hülyék!

-          Látod, ebben igazad van! –sóhajtott Tom eltűnődve.

Alig vártam, hogy vége legyen a munkaidőnek 7-kor és mehessek haza.

-          Kész vagy? –kérdeztem a Tom irodájából kijövő Bradet.

-          Igen, de ma egyedül megyek haza!

-          Hogy hogy? –húztam fel a szemöldököm kíváncsian.

-          Te velem vacsorázol! –jelentette ki Tom.

-          Tessék? –döbbentem le és mögülem is ugyanezt kérdezte egy hang. Mona lehetett…

-          Nem értem… -jöttem zavarba.

-          Üzleti vacsora! –Tom mosolyogva közölte halálos ítéletem.

-          Hozom a táskám… -könnyebbült meg Mona.

-          Nem! Barbara a titkárnőm! Ez csak kettőnkre tartozik! –mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

-          Na de…

-          Te másik osztályon dolgozol! Barbara és én megyünk!

Azzal már a liftbe is húzott, nekem pedig elakadt a szavam. Mi ez az egész, talán a kandi kamera? A tegnapiak után Tom még vacsorázni akar velem? Mert, hogy az ösztöneim azt súgták, ennek semmi köze sem lesz üzletnek.

Elköszöntünk Bradtől, aztán Tom elvitt magához.

-          Ez lenne az üzleti vacsora? –kérdeztem belépve az ajtón.

-          Sok megbeszélni valónk van!

-          Rendben, akkor hol kezdjük? –kotorásztam a laptopom után, amikor is Tom kivette a táskát a kezemből és lerakta a földre -Mit…

-          Mondtam! Sok megbeszélni valónk van! –fogta meg az arcom és a következő pillanatban már meg is csókolt.

-          Rendben! –kapkodtam levegő után- Nekem is lenne pár kérdésem…

-          Utána mindent megbeszélünk… -csókolgatta a nyakam.

-          Nekem most kell tudnom…

-          Mi lehet ilyen fontos?

-          Neked lehet, hogy nem az… de nekem az… -sóhajtottam fel és Tom hajába túrtam.

-          Mi lehet az?

-          A feleséged…

-          Tessék? –nézett fel a szemembe és láttam rajta, fogalma sincs, honnan tudhatom, de most nem is ez volt a lényeg.

-          Tudni akarom, mi történt…