Egy titkom van, de arról nem tud. Mire gondolhat? Minden embernek vannak titkai, miért olyan fontos ez? Ő úgyis Monával van…

De miért kell neki egy olyan nő, mint amilyen a felesége volt? Kegyetlen és számító. Miért sétál be a csapdába újra és újra?

Egy kisbaba… Tomnak gyereke lett volna és akarta. Már értem, miért bánik Braddel olyan jól. Milyen érzés lehet elveszíteni egy kisbabát? Biztosan rettenetes.

Tom ezért menekülhetett az egyéjszakás kalandokba. Miért nem mesélt soha a feleségéről?

-          Szia! –érkezett haza Brad vidáman- Mi a baj?

-          Baj? –kaptam fel a fejem- Nincsen semmi…

-          Nem voltál délután…

-          Hamar hazajöttem… voltak itt a… a szüleid… -mondtam, bár ehhez a témához sem volt nagyon kedvem. Minden gondolatomat Tom töltötte ki.

-          Tényleg? –kérdezte lelkesen.

-          Ühüm… -erőltettem magamra egy mosolyt- Mit szólnál minden hét szombatjához?

-          Mire érted? –kerekedtek ki a szemei- Elengedsz velük?

-          Ha szeretnéd… a többit pedig szép lassan! Mégiscsak 10 év telt el…

-          Köszönöm! –ugrott a nyakamba boldogan.

-          Nincs mit…

-          Te nem jössz?

-          Nem… figyelj rám Brad! –vettem komolyra a szót- Tudod, mennyire szeretlek és bármit megtennék érted! Amit most mondani fogok, csak a tapasztalat és a józan ész mondatja velem, nem pedig rosszindulat!

-          Rendben…

-          Itt vannak a szüleink… de sajnos nem voltak mindig itt! Kérlek, próbáld a lehető legkevésbé beleélni magad ebbe az egészbe, nem akarom, hogy újra csalódj… Most itt vannak, de nem tudom mikor mennek el, ne adj’ isten újra… Ezt most meg kell értened, mert nagyon fontos! Próbállak megvédeni, arra kérlek, vigyázz!

Nézett rám és tudtam, belül mérlegeli szavaim jelentősségét. Aztán fogta magát és megölelt.

-          Szeretlek… -mondta, majd még egy mosoly után elment a szobájába.

Hihetetlen, milyen érett. Azt hiszem, az én kisöcsém kezd felnőni.

Este viszonylag korán feküdtem le, hogy másnap újult erővel nézhessem végig Mona pedálozását Tomnál. Szánalmas…

-          Szia! –jött be délután Brad.

-          Szia!

-          Ő ki? –nézett Monára, aki éppen bement Tom irodájába.

-          Tom barátnője…

-          Komolyan? Hú… micsoda műnő és az a hajszín… -mérte végig undorodva.

-          Imádlak! –nevettem el magam.

-          Miért is?

-          Semmi, semmi, menj csak be!

-          De hát bent van…

-          És? Te dolgozni jöttél! Nyugodtan menj!

-          Oké… -biccentett, majd bement.

Folytattam a munkámat, de aztán az ajtó hangjára felkaptam a fejem.

-          Kiküldtek? –kérdeztem Bradtől, és aztán láttam meg, hogy nem is ő az, hanem Mona… -Ó…

-          Mit bámulsz? –kérdezte tőlem sértődötten, majd felszegte az állát és elviharzott.