-          Nyugodj meg… -simogatta a hátamat gyengéden látogatóm.

-          Ne haragudj… -húzódtam el, de nem engedett- Bill…

-          Gyere, meséld el…

Bementünk és leültünk a konyhában.

-          Kérsz valamit?

-          Főzök kávét! Te csak ülj le és mesélj!

-          De biztosan azért jöttél, mert akarsz valamit…

-          Hallgatlak!

-          Nem tudom mennyit mesélt neked Tom… -fogtam vele.

-          Mindent! Persze csak annyit, amennyit tudhatok…

-          Előkerültek a szüleim…

-          Mondta, hogy ki vagy borulva és ő is ki van, amiért nem tud hogyan segíteni!

-          Előtted pár perccel mentek el! Az öcsémet akarják! Minden szombat… egyelőre!

-          Nem akarod?

-          Azt akarom, hogy Bradnek legyen jó! Ő kíváncsi és akarja őket! De én nem tudok felejteni…

-          Mit fogsz tenni?

-          Nem tudom… ha Brad akarja, nyilván nem tilthatom meg… De engem nyugodtan felejtsenek el!

-          Tessék! –rakta le elém a frissen főtt kávémat.

-          Köszönöm! –kortyoltam bele- És most halljunk téged! Miért jöttél el hozzám Bill?

-          Szerintem tudod!

-          Nem akarok róla beszélni…

-          Megértem, de én nem tudok semmit sem! Csupán azt, hogy hétvégén anyu szülinapjára téged vártunk Tom mellett, de helyetted egy vad idegen és cseppet sem rokonszenves nő jelent meg az oldalán! Anyukám leBarbarázta! –mosolyodott el.

-          Komolyan?

-          Igen! –nevetett- Mona persze olyan műmosolyt vett fel egész délutánra, amilyet csak tudott, de nem tetszett senkinek! Téged akartunk mellette látni! Mi történt?

-          Mona történt! Minden tökéletes volt Bill, hazajöttünk a hétvégéről, aztán hétfőn bevitt dolgozni és Mona ott várta az irodában! Azt mondta, hogy ő csókolta meg szilveszterkor és bizonyításképp meg is csókolta őt…

-          Ajjaj! Ő volt?

-          Nem! –vágtam rá.

-          Honnan tudod?

-          Én… én nyomoztam utána, hogy ki lehetett…

-          Nem volt a listán?

-          Nem!

-          Attól még lehetett ő!

-          Nem… ő egész este a pasikon lógott…

-          Akkor Tomon is lóghatott…

-          Azt láttam volna!

-          Nem hiszem, hogy egész este Tomot bámultad és… várjunk csak! –vette észre elpirulásomat- Te őt…

-          Na és akkor? –kortyoltam még párat zavartan.

-          Mióta?

-          Mit mióta?

-          Mióta szereted?

-          Ennyire…

-          Igen, látszik!

-          Pár éve…

-          Mióta ott dolgozik?

-          Úgy valahogy…

-          Ezért gondolod, hogy nem lehetett Mona?

-          Is… -szóltam el magam.

-          Is? Mi van még?

-          Semmi!

-          Na!

-          Semmi! –vigyorogtam.

-          Barbara…

-          Oké, bevallom én voltam! Én csókoltam meg őt Bill…