- Tom… beszlhetnnk? –lpett oda Rebeca.
- Persze!
- Ngyszemkzt, ha lehet… -nzett Monra.
- Persze, gyere! –engedte el Tom Mona kezt, majd bementek az irodba.
- Ch… -morgott az orra alatt Mona.
- Mi az? –krdeztem meggondolatlanul.
- Ngyszemkzt! Bezzeg tged nem kldtt ki!
- Biztosan tudja, hogy nem mondtl igazat…
- De hisz n voltam!
- Monda… mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz!
- Igen…
- De honnan?
- Hallottalak! –mosolyodott el.
- Nem rtem, de hogyan… a mosd…
- Tnyleg okos vagy! Igen, eltalltad, ott hallottalak titeket!
- s mirt csinlod ezt?
- Ez egyszer! Tomot akarom!
- s a pnzt… -morogtam az orrom alatt.
Tomnak mindenben igaza volt… tnyleg minden nnek csak a pnze kell. Elg hervaszt volt ebbe belegondolni.
- Mi a gond? –knlta hellyel Rebect Tom.
- Te vagy a gond, ami azt illeti! Mi van veled?
- Velem?
- Igen! Mi ez Monval?
- a szilveszteri n!
- Tudod, hogy nem az! Rajta sem volt a listn!
- Tudom… -shajtott.
- Akkor mgis mi van veled? Pont akkor hagyod magra, amikor a legnagyobb szksge van rd! Ez a Mona ktszn n. A pnzed kell neki s ezt te is tudod! Azt hittem mr nem akarod az ilyeneket!
- Nekem Barbara kell…
- Akkor meg?
- Nem mondott semmit!
- Hogy rted ezt?
- Csak gy, hogy nem mondott semmit…
- Mit mondhatott volna? –krdezte bartnm.
- Nem tudom… -maszrozta a halntkt Tom- Akrmit!
- Mgis minek mondjon brmit is… ha egyszer olyan knnyen hagyod magad… Csak ennyit akartam! Htf dlutn mennek hozz a „szlei”! Egyedl lesz otthon! Ha szksge lesz rm, odamegyek… mert gy ltszik, mr csak rm szmthat! Szia… -hagyta magra a savany kp Tomot.
- Mehetsz! –fordult Mona fel, aki mr rohant is.
- Mi volt? –krdeztem.
- Semmi klns, itt?
- Tudja, hogy n voltam! s tudod honnan?
- Honnan?
- Emlkszel, hogy bementnk a mosdba?
- Az a hang!
- Mona volt! –blintottam.
- Kesely… Nem hiszem el!
- n igen! Mindegy! Nem is izgat! –masszroztam lktet halntkomat- Mr gyis mindegy!
- Biztos?
- Tom krberhgne, ha odalltank, hogy n voltam! –mosolyodtam el keseren- n is azt tennm… Nem tehetek semmit!
- n azt hittem, szeret…
- Mondjak valamit? A vicces az, hogy n is… mgis… vgig volt bennem valami olyasmi rzs, hogy az egsz tl szp, hogy igaz legyen… Olyan hirtelen jtt az egsz s amilyen szp volt, most olyan rossz!
- Sajnlom!
- n is! –nztem az rkez prosra, akik be is szlltak a liftbe, de mg elkaptam Tom pillantst, ami olyan volt, mintha magamat ltnm: szomor, csaldott, keser- De el fogom t felejteni! –jelentettem ki s a lift becsukd ajtajnak zaja pecstelte meg mondandmat.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
