-          Tom… -n�ztem fel r�.

-          Maga meg kicsoda? Semmi k�ze hozz�, hogy mit besz�lek a l�nyommal!

-          De igen, el�g sok k�z�m van hozz�! A probl�ma ott kezd�dik, hogy ez egy munkahely �s �n vagyok a f�n�ke! Ha feltartj�k, nem tud dolgozni, m�rpedig ha nem tud dolgozni, nem tudja eltartani mag�t �s az �ccs�t, ha m�r maguk lel�ptek!

-          Na de…

-          Tudja, a m�sodik probl�ma az el�bbi mondat�ban volt! A „l�ny�val” sz�cska hib�zik nekem! Hiszen nem is maga nevelte fel, nem l�tta feln�ni! Akkor m�gis hogy lehetne a l�nya? Vagy maga az anyja?

-          Maga…

-          Befejeztem, t�ntess�k el �ket! –intett az �r�k fel�, akik meg is indultak fel�j�k.

Ak�rmennyire is igyekeztem, nem tudtam elnyomni a mosolyom, �s ha j�l l�ttam, Tom sem. �ppen ut�na indultam volna megk�sz�nni, amikor Mona tipegett be el�m.

-          Jaj mack�, ezt igaz�n nem neked kellett volna… -csukta be maga ut�n, azaz pont az orrom el�tt az ajt�t.

-          Remek… -huppantam vissza a helyemre.

-          K�v�t! –sz�lt ki telefonon Tom.

-          Na mi van, mostm�r „csicska hopposat” j�tszunk? Megmeleg�tettem a k�v�j�t, azt�n bevittem neki.

-          Sz�vesen! –raktam be el�.

-          Khm… k�sz�n�m… -n�zett m�lyen az irataiba, mintha ott sem lenn�k.

-          �n csak… azt akartam mondani…

-          Mit? –kapta fel a fej�t.

-          Hogy k�sz�n�m, amit az el�bb…

-          �… -mintha csal�dotts�got v�ltem volna felfedezni az arc�n, majd �jra kem�ny lett- Ennyi?

-          Igen…

-          Nos… rem�lem t�bbet nem ism�tl�dik meg!

-          �n is…

-          Khm! –adta tudtunka Mona, hogy � is jelen van, de igaz�b�l egy�ltal�n nem �rdekelt.

-          A munk�d �rdek�ben… -tette hozz� Tom.

Mintha arcon csapott volna… Az egyik percben m�g kedves, a m�sikban m�r undok… s�t, mintha ellens�gek lenn�nk. Mi a fene t�rt�nt? Mi�rt hagyja ezt? Ha t�nyleg szeretett volna, nem k�ne most Mon�val lennie. Mi �t�tt bel�…

-          Akkor �n…

-          Szia! –Mona �lesen.

R�n�ztem, majd Tomra, amolyan „kell ez neked?” pillant�ssal, azt�n kimentem. �sszet�rten roskadtam ism�t a sz�kemre �s tudtam, neh�z h�tnek n�zek el�be. Igazam is volt, Mona egyszer�en egy percig sem volt k�pes lehiggadni, egyfolyt�ban bem�szk�lt Tomhoz, egy�ltal�n nem v�gezte a munk�j�t. Nem tudom, mit k�pzel…

Brad nem igaz�n �rtette a dolgokat, pr�b�ltam elmagyar�zni neki, de csak azt �rtem el, hogy nagyon d�h�s lett Tomra. Pedig nem ezt akartam, eszemben sem volt ellene usz�tani. Elviselte, am�g dolgozott, de azt�n a haza �ton v�gig azt hallgattam, ahogyan Tomot meg Mon�t szidja.

Egy kicsit j�l esett, de rosszul is… hisz m�g mindig szeretem Tomot �s fogalmam sincs, hogy ez mikorra m�lik el, ha elm�lik egy�ltal�n.

-          Szia! –k�sz�nt p�ntek reggel Rebeca, ahogy �n is be�rtem az irod�ba egy �jabb �nk�nz� napnak el�be n�zve.

-          Szia, engem v�rsz?

-          Igaz�b�l Tomhoz j�ttem, azt mondt�k, mindj�rt itt van!

-          Valami baj van a k�nyvel�ssel? Minden adatot odaadtam…

-          Nem, nyugi, nem ez miatt j�ttem, nem fontos!

-          H�t j�, te tudod! �! –hallottam meg a liftet �s egy �l�nk vihog�st- Ezek �k lesznek… -s�hajtottam.

-          Sietek vissza! –kacsintott r�m.