-          Szia, nem láttad Barbarát? –köszönt Tom, az asztalom mellett szobrozó, órájára tekingető Rebecának.

-          Nem, nem láttam, én is őt várom!

-          Valami baj van! –fordult is sarkon Tom és visszarohant a parkolóba a kocsijáért.

-          Tom… -nyitottam neki ajtót kedvetlenül.

-          Mi a baj?

-          Semmi sincs, elaludtam!

-          Nem hívtál… -simított végig bedagadt alsó szemhéjamon.

-          Nem érdekes…

-          Mi volt? Brad?

-          Fantasztikusan érezte magát és másfél órán keresztül mesélt! Mintha napok óta csak futnék…

-          Szegénykém… -ölelt magához- Rendbe szedlek, aztán irány dolgozni! Nem kéne, hogy beszéljenek rólunk az emberek!

-          Oké, megyek, lezuhanyozom!

-          Siess! –csókolt meg.

Egy kicsit felvidulva léptem be a zuhany alá, ahol nemsoká Tom is csatlakozott hozzám.

-          Nem azt mondtad, hogy siessek? –mosolyogtam fel rá.

-          Én sem zuhanyoztam még! –rántott vállat.

-          Nem hiszek neked, friss lime illatú az arcszeszed, te ma borotválkoztál is, nem csak tusoltál!

-          Milyen jó megfigyelő vagy! –csókolt a nyakamba- Neked pedig vanília és meggy illatod van! Egészen édes… -lettek egyre követelőzőbbek a csókjai.

-          Köszönöm… -hunytam le a szemem sóhajtozva….

-          Téged is lehet látni? –ölelt magához Rebeca az irodában.

-          Hiányoztál! –szorítottam magamhoz.

-          Eltűntél mostanában!

-          Bocsánat! –engedtem el.

-          Az én hibám! –ölelt át hátulról Tom.

-          De ígérem, mindent elmesélek majd!

-          Ajánlom is!

-          Azért ne mindent! –puszilta meg a fülcimpámat szerelmem.

-          De igen, mindenről tudni akarok! –kacsintott barátnőm.

-          Rendben! –kacsintottam vissza.

-          Megyek, tudod az én főnököm nem olyan elnéző, mint a tiéd!

-          Jól van, majd megkereslek munka után! –intettem utána.

-          Nők! –sóhajtott Tom.

-          Igen? Mi van velünk?

-          Mindig csak a pletyka! –csókolt meg.

-          Mert nő vagyok?

-          Igen!

-          Ez eddig nem zavart… -simultam hozzá teljesen.

-          ahogy most sem zavar! –súgta rekedtes hangon.

-          Akkor én megyek is a dolgomra… -léptem el tőle.

-          Úgy van, az irodámba! –kapta el a kezem és visszahúzott.

-          De hát…

-          Ott van dolgod! –csókolt a nyakamba és már húzott is maga után.

-          Tom! –nevettem, de ahogy beértünk az irodába, az arcomra fagyott a mosoly.

-          Öhm… -nézett Tom az asztala előtt ülő nőre.

-          Jó napot!

-          Magának is, miben segíthetek?

-          Beszélnünk kell…

-          Mona… -néztem rá kétségbeesve.

Csak nem fog lebuktatni pont most?

-          Négyszemközt! –nézett töretlenül Tomra.

-          Nyugodtan mondja, Barbara is hallhatja! Üzlet?

-          Nem, inkább… magán jellegű… -nézett rám.

-          De hát miről van szó?

-          A szilveszterről…

Végem!

-          Mi van vele?

-          Úgy hallottam, keres valakit!

-          Igen, valóban, de már…

-          Nos, én volnék… én csókoltam meg magát!