-          Köszönöm… -fúrtam arcomat izzadságtól nyirkos nyakába. Testünk összetapadva hevert az ágyon, csak zilált lélegzetünk hallatszott.

Tom válasza egy csók volt, de nem akármilyen, újra feléledt tőle minden szenvedélyünk. Újra mozgásba lendült és újra felfelé száguldottunk a gyönyör kapuja felé…

Sokáig kapkodtunk levegő után, Tom teste az enyémre nehezedett, imádtam ezt az érzést.

-          Jól vagy? –szuszogott a nyakamba.

-          Istenien…

-          Akkor jó… -söpörte ki arcomból kócos hajfürtjeimet és megcsókolt. Leheveredett mellém, de nem eresztett biztonságot nyújtó karjaiból- Tudod, hogy te még így is gyönyörű vagy?

-          Ne bolondozz! –csíptem az oldalába.

-          Komolyan! Kimerülten is! Reggel is, amikor felébredsz! Főleg, amikor el akarsz csábítani! Annak nem tudok ellenállni!

-          Pedig nem vagyok valami gyakorlott ebben!

-          Profi munkát végeztél! –mosolyodott el- Barbara, én az életed része akarok lenni! Komolyan! Én… azt akarom, hogy mindent megossz velem! Jót is és rosszat is! Nem kell elbújnod, ha bánt valami, érted?

-          Rendben…

-          Szóval nincs több titok?

-          Nincs! –csókoltam meg és aztán jutott eszembe a csók.

-          Biztos?

-          Biztos! Vagyis…

Döntöttem, elmondom neki, mi baj lehet mostmár belőle? Mondjuk meggyűlölhet, de képes lenne rá egy csók miatt vajon? Lesz, ami lesz, meg kell tennem!

-          Van itt valaki? –kaptuk a fejünket a hang irányába.

-          Bill… -állapította meg Tom.

-          Az öcséd Bill? –kaptam magam elé a takarót.

-          Igen…

Tom felkapott egy alsógatyát és kiment.

Vajon mit kereshet itt Bill? Biztosan fontos lehet, ha elkocsikázott idáig.

Nem mentem utána, gondoltam hagy beszéljék meg egymás közt a dolgot. Vártam fél órát, aztán finom illatokat éreztem a konyhából.

-          Kicsim, jössz reggelizni?

Elmosolyodtam megszólítását hallva, pedig már nem egyszer hallottam tőle, mégis jó volt hallani.

-          Megyek! –kaptam fel egy köntöst és már rohantam is ki hozzá- Na? –öleltem át hátulról- Folytatjuk, amit elkezdtünk? –simítottam végig felsőtestén, de amikor az alhasához értem, megfogta a kezem és magához húzott.

-          Folytatnám! –csókolt meg- De társaságban nem megy!

-          Társaság… -néztem oldalra, ahol ott ült egy fekete hajó férfi, kezében bögrével, látszott rajta, hogy alig tudja visszatartani a nevetést.

-          Jó reggelt! –köszörülte meg a torkát, elnyomva egy mosolyt.

-          Öhm… m-magának is… -nyögtem ki nagy nehezen.

-          Maga biztosan Barbara!

-          Ó igen! –tolt hozzá közelebb Tom- Barbara, ő itt az öcsém, Bill! Bill, ő itt szívem hölgye, Barbara! –lehelt gyors csókot a nyakamra.

-          Örülök! –fogott velem kezet.

-          Úgyszintén! –bólogattam mosolyt erőltetve magamra.

-          Szép darab ugye? –ölelt át hátulról Tom.

-          Az!

-          Hé, tárgy vagyok? –kértem ki magamnak.

-          Te hús vér ember vagy szívem, ezt garantálhatom! –csókolt meg sokat mondóan.