-          Eddig jól megy… -csókolt a nyakamba Tom- De pontosan mi számít elcsábításnak?

-          Ha az ágyamban kötsz ki! –ültem az ölébe.

-          Akkor majd igyekszem… -vett fel a karjába és a hálószobába vitt.

-          Könnyű préda vagy! –mondtam, amikor lerakott az ágyra. Fölém mászott és a nyakamba csókolt.

-          Csak szeretnéd… -súgta a fülembe és mire feleszméltem, már csukódott is be mögötte az ajtó.

-          Szemét… -mosolyogtam utána.

Nem érdekel, akkor is mellettem köt ki…

Pár perc alatt lenyugodtam, letusoltam és felvettem Tom egyik alsógatyáját. Az utóbbi időben egészen hozzászoktam már, kényelmes viselet, főleg alváshoz. Egy trikót vettem fel hozzá és Tom után mentem.

-          Nem szárítod meg a hajad? –nézett rám Tom megütközve.

-          Nem tetszik?

-          De… -köszörülte meg a torkát.

-          Á, és pont ez a baj… Nem, nem szárítom meg! –túrtam bele a hajamba- Te mit csinálsz?

-          Megágyaztam a kanapén!

-          Ennyire biztos vagy magadban? –tettem csípőre a kezem- Még csak délután van! –húzgáltam a szemöldököm.

-          Tudom! –húzott magához- Ez nekünk készült, ugyanis filmezni fogunk! Utána pedig arra gondoltam, hogy vacsira csinálnék valamit! Mivel kint hideg van, bent flekkenezünk, mit szólsz?

-          Megkordult a gyomrom! –mosolyodtam el.

-          Van chips is! –csókolt meg.

Leheveredtünk a kanapéra és Tom mellkasához bújtam. Nem a filmre figyeltem, Tom vonta el a figyelmem, pontosabban az, hogy hogyan csábíthatnám el? Minek nem tud ellenállni?

-          Figyelsz? –puszilt a fejem búbjára Tom.

-          Nem, azon gondolkodom, hogyan csábítsalak el! –sóhajtottam.

-          Őszinte…

-          Ne aggódj, megtalálom a gyengepontod!

-          Te vagy a gyengepontom…

Agyon tudtam volna csókolni, amikor ezt mondta, de nem tettem, ez így jó. Mosolyogva hunytam le a szemem és bújtam közelebb.

-          Kicsim… -rázogatott Tom egy idő után.

-          Hm? –pislogtam fel rá.

-          Elaludtál! Már két filmnek is vége…

-          Te is fáradtnak tűnsz…

-          Én is most ébredtem! –mosolyodott el- Nekilátunk a vacsinak?

-          Ühüm… -másztam le róla, de visszahúzott és magához szorított.

-          Hopp, ne olyan gyorsan! Tudod te, hogy mennyit ficánkoltál az utóbbi pár percben? Csak ezért ébresztettelek fel, hátha így abba hagyod!

-          Ó… tévedt lejjebb a tekintetem- Már látom! –pirultam el.

-          Érdekes, ha szándékosan csinálod az nem zavar, de ha öntudatlanul, akkor elpirulsz!

-          Fogd be! –csaptam a mellkasára egy aprót.

-          Mostmár idd is meg a levét! –csókolt meg szenvedélyesen és egy-kettőre felettem termett. Feltűrte a trikómat és csókolgatni kezdett.

-          Tom… -nyögtem fel.

-          Igazad van… leállok! –szállt le rólam.

-          Ne!

-          A konyhában leszek! –vigyorgott, majd távozott.

-          Fenébe! –ejtettem vissza a fejemet a párnára.

Kimentem utána és ha tekintettel ölni lehetne…

-          Valami baj van? –nézett rám ártatlanul.

-          Nem, semmi! –rántott vállat.

-          Biztos? –kérdezte gyanakvó hangon.

-          Persze, mi lenne? –mosolyogtam rá alattomosan.

-          Azt hiszem, nagy bajban vagyok!