Haragudtam Ameliára, mert ha ő nem látogatja meg a szüleimet, anyu nem jön be, és nem látja meg a fiát rácsok mögött… Nem valami szívderítő látvány. Viszont baromi jó érzés volt látni végre. Kezdem azt érezni, hogy Amelia bármit is csinálna, nem tudnék rá haragudni. Ő most az én támaszom.

Lassan halad az idő, szinte ólomlábakon, de ki fogom bírni, érzem. Erős vagyok! Erős vagyok! Már kifejlesztettem magamban egy olyan képességet, amíg itt voltam, hogy ha sokat ismétlem, elkezdek hinni benne. Tudom, hogy ki fogom bírni. De hogy utána milyen ember leszek? Biztosan más, mint mielőtt bejöttem, a börtön megváltoztatja az embert, más értékrendet állít magában, és a szerint próbál meg élni. Velem is ez a helyzet. Kevesebb időt fogok elvesztegetni semmis dolgokra, és többet leszek a családommal.

Vajon Amelia meddig lesz velem? A legvégsőkig? És vajon ha kiengednek, elmegy? Nem akarom, hogy magamra hagyjon.

Már nem sok volt a letöltendő idő végéig… Nem tudtam, mit kellene tennem. Az elején azért jöttem, hogy segítsek, de mostanra már sokkal személyesebb oka van ennek. Bele szerettem Billbe…

-          Hogy van? –kérdeztem, mint minden nap.

-          Jól! –vágta rá velem egyszerre, mire elmosolyodtam.

-          Kiszámítható vagyok…

-          Nem, csak figyelmes… mint minden nap... Mire jutott?

-          Nagyon jól tudja, hogy semmire! Amíg nem árul el nekem semmit, egyhelyben topogok…

-          Legalább addig is bejárt hozzám!

-          Ezt hogy érti? –kérdeztem zavartan.

Csak szerintem beszél félreérthetően, vagy tényleg? És vajon ezt hogy értette? Szeretné, ha bejárnék hozzá? Vagy csak beleképzelem, mert minden vágyam, hogy kölcsönös legyen az iránta érzett szerelmem…

-          Te mit keresel itt? –nézett mögém hirtelen.

-          Ki? –fordultam hátra és egy nőt láttam meg belépni…

Nem akartam hinni a szememnek, amikor Bess csak úgy besétált. Ugyani mit akarhat?Én már az égvilágon semmit sem akarok tőle, látni sem bírom.

-           Hozzád jöttem… -felelte nemes egyszerűséggel, de engem még ez is felidegesített. Mit képzel?

-           Azt hiszem, én… -állt fel lassan Amelia.

-           Maradjon! –néztem rá.

-           De…

-           Kérem…

-           Hát jó… -ült vissza, de láttam rajta, hogy fogalma sincs, mit kereshetne most itt. De én nem akartam, hogy egyedül hagyjon Bess-sel.

-           Szóval? –néztem Bess-re- Mit akarsz tőlem?

-           Visszakapni…

-           Hát ez kész vicc… -mosolyodtam el- Ezt te sem gondoltad komolyan…

-           Ki ez a nő?

-           Az ügyvédem… és most igazán elmehetnél… nem vagyok kíváncsi rád! Ahogyan te sem voltál énrám!

-           Nagyon sajnálom, amit tettem, de…

-           Sajnálod? Úgy érted azt, hogy be sem jöttél egyszer sem az elmúlt 5 hónap alatt?

-           Én csak…

-           Menj el! Nem érdekel! Az egyetlen, aki mellettem volt, az ő… -pillantottam Ameliára.

-           Szeretlek…

-           Én nem! Már más nőt szeretek… -néztem továbbra is Amelia arcát.

-           Mégsem az ügyvéded?

-           Annál több! Sokkal több!