-          Hogy van Bill? –ültem le az anyja mellé.

-          Rosszul! Ugyanis látom, megszegte az ígéretét!

-          Milyen ígéretet?

-          Azt mondta, nem keresi meg a családomat!

-          Én nem mondtam semmi ilyesmit sem! Maga nem akart elárulni semmit sem, nehogy megkeressem… de nem ígértem meg, hogy nem fogom kideríteni, hol élnek!

-          Maga agyafúrt nőszemély…

-          Elvégre ügyvéd volnék, vagy mi… -mosolyodtam el és láttam az arcán, hogy ő sem haragszik igazán.

-          Anyu, szerintem ideje indulnod!

-          Mi? Alig pár percre jöttem! Alig láttalak még… -szorult össze Simone szíve.

-          Éppen elég volt, hogy így láss… Sok is…

-          Kisfiam, engem nem érdekel, hogy hogyan látlak! Ártatlan vagy!

-          Azt akarom, hogyha majd kikerülök innen, elfelejtsük az egészet…

-          El is fogjuk! Minden újra a régi lesz!

-          Remélem…

-          Apropó… nos… nemrég keresett téged…

-          Ki?

-          Hát… Bess…

-          Ő kicsoda? –kérdeztem közbe, de rám sem hederítettek.

Volt egy sejtésem, de valamiért nem akartam elhinni…

-          Mit akart? Remélem, elküldted…

-          El! Még szép! De elég kitartó volt…

-          Mit akart? Tudod mit, nem is érdekel…

-          Be akart jönni hozzád!

-          Ugyan minek? Több hónapja bent vagyok, de nem láttam a színét sem! Azt sem tudom, hogy kint mit láttam benne… De itt bent volt időm elgondolkodni az életemen, és nem kellenek olyan emberek, akik kétszínűek…

-          Mondtam neki, hogy senki sem kíváncsi rád… és… hogy már van… más… -sandított szeme sarkából rám.

-          Mi? –kérdeztük egyszerre, majdhogynem kiáltva Billel.

-          Nem kell tudnia, hogy ez nem igaz! Azt akartam, hogy tudja, semmi esélye! Különben is, Amelia jobban illik hozzád!

-          Anyu! –szólt rá Bill totál elvörösödve, mint egy kamasz.

-          Semmi baj… -fojtottam el egy mosolyt- Én azt hiszem, megyek is.

-          Látod, elüldözted!

-          Ugyan fiam, Amelia nem olyan nő, akit csak úgy el lehet üldözni! 4 hónap alatt ő az, aki majd minden nap bejött hozzád… Kincset ér…

-          Nem fáradtság, de tényleg! –kezdtem már én is zavarban érezni magam, így inkább felálltam.

-          Hagyd csak, majd én elmegyek! –állt fel Simone és leültetett a székre- Szeretlek Bill! –mosolygott fiára elérzékenyülve.

-          Én is anyu!

-          Az anyja nagyon kedves teremtés… -néztem Simone után.

-          És nagyon pletykás is…

-          Melyik szülő nem az? Jót akar…

-          Tudom… -sóhajtott eltűnődve- De a maga hibája, hogy bejött…

-          Nem én mondtam neki!

-          Higgyem el?

-          Mosom kezeimet! De akkor halljam, mi még az én bűnöm? –hajoltam közelebb az üveghez, mire ő is így tett. Alig volt 20cm az arcunk között, tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.

-          Nem adja fel igaz?

-          Micsodát?

-          A nyomozást, amíg ki nem deríti, mit titkolok…

-          Pontosan…

-          Köszönöm… -mondta egyszercsak.

-          Mit?

-          Hogy anyu bejött… maga miatt…

-          Azt hittem…

-          Haragszok is! De nagyon jó volt látni…