- J napot Bill… -kszntem neki.
- Jobb is volt mr… de most, hogy itt van… -mosolyodott el.
Az elmlt 3 hnapban sem tudtam meg sokkal tbbet. Nagy volt a titkolzs az gy krl s Bill sem rult el tovbbra sem semmit. Nem sikerlt megtudnom tovbb azt sem, hogy a btyja hol tartzkodik, pedig szvesen kifaggattam volna t is.
Ez a helyzet tarthatatlan. Tudom, hogy tudnk segteni, de senki sem mond semmit. Mi a fene trtnt?
- Ma sem? –tettem fel a krdst, amit minden nap feltettem neki.
- Ma sem rulom el…
- Makacs, nfej…
- H, h, mg a vgn magamra veszem! –mosolygott rm az vegen keresztl, mire n is elmosolyodtam magam.
- Azt kellene…
- Amelia, maga mindent megtett, ne rgja mr magt ezen! Ott volt a trgyalson, de nem maga volt az gyvdem… Nem a maga hibja, hogy itt vagyok…
- Tudom… de segteni akarok…
- Amelia… nem tud… rtkelem, hogy minden nap bejr hozzm, de ennl tbbet nem tehet… Nem is tudja, ezzel is mennyit segt…
- Ezt hogy rti?
- gy, hogy… szval hogy maga… hm… most mennem kell… -pattant fel a szkrl s mire feleszmltem, mr vissza is ment a celljba. De vajon mit akart mondani?
Hogy lehettem ekkora barom, hogy majdnem elmondtam neki, mit jelent nekem. Nem kergethetem el. Szksgem van r, arra, hogy bejjjn, s ezt nem szrhatom el… De mi lenne, ha elmondanm neki az igazat. Hogy mirt vagyok bent. Vajon… vajon bzhatok benne? s mit tenne, ha tudn? Minden nap ezt krdem magamtl, amita csak felbukkant az letemben, de mg nem tudtam rsznni magam.
- Keresnek! –jtt be az egyik r a cellmhoz msnap.
- Megyek… -keltem fel az gybl, rendbe szedtem magam s kvettem a frfit. m nagy dbbenetemre, nem Amelia vrt az veg tloldaln…
- Kicsim…
- Anyu? –szorult ssze a szvem- Ht te… ht te mit keresel itt… nem akartam, hogy gy lss… krlek, menj el…
- Kisfiam… nagyon hinyzol neknk…
- Ti is nekem… -shajtottam- Hogy vannak a tbbiek? Tom?
- jl van… rted aggdom… nem kellett volna elvllalnod ezt…
- Te is tudod, hogy meg kellett tennem…
- Nem a te felelssget volt…
- Anyu, krlek… ezt mr megbeszltk…
- Tudom, ne haragudj, csak… borzaszt tged gy ltni… -trlte meg knnyztatta szemt.
- Ezrt krtem, hogy ne gyere be…
- Tudom… Na s az a csinos gyvdn volt mr bent ma?
- Nem, ma mg nem, de… de honnan tudod, hogy csinos…
- Nos, … hm…
- Anyu? Megkeresett titeket? Mit mondtl neki? mit mondott?
- Nem mondtam neki semmit sem… de azt lttam rajta, hogy fontos vagy neki… Vonzdik hozzd!
- Tnyleg? –markoltam szorosabban a telefonkagylt.
- Ugye neked sem kzmbs… -ltott t rajtam, de vlaszolni mr nem tudtam. Nem mertem, ugyanis Amelia rkezett meg, aki persze a krdst is hallotta. Most mit csinljak? Nem mondhatom el az igazat…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
