-          Miért álltam meg? –kérdezte Tom, mintha nem tudná a választ. Amint a kocsi megállt, én már kapcsoltam is ki a biztonsági övem.

-          Na tippelj! –ültem az ölébe és megcsókoltam.

-          Hét… mit… mit csinálsz, bajba kerülhetünk! –sóhajtot fel.

-          Gyerünk hátra! –kapcsoltam ki az ő övét is.

-          Oké! –vett a karjába és hátra másztunk. Még jó, hogy a nagyobb kocsival jöttünk.

-          Őrült vagy! –mosolygott fel rám és levette a dzsekim.

-          Te tetted ezt velem! –húztam fel a pólóját, miután a kabátját félre raktam.

A sliccéért nyúltam, amikor meghallottuk a szirénákat.

-          Basszus! –szálltam le róla.

Gyorsan rendbe szedtük magunkat, mire a rendőr elért hozzánk.

Valami gond van a kocsival? –kérdezte a leengedett ablakban.

-          Öhm… -pirultam fülig.

-          A telefonját kerestük, az előbb csörgött és hátul hallottuk!

-          Áhá… -nézett ránk kétkedve- Az, ami ott van az ülésen?

-          Ó! Fogalmam sincs, hogy kerülhetett oda… -mosolyodtam el kínosan.

-          Nézze, már éppen indultunk tovább! –Tom- Nem történt semmi! Igaz? ?ár itt sem vagyunk, rendben?

-          Na menjenek, de felírtam a rendszámot, ha esetleg később is hasonló problémájuk akadna…

-          Értem!

Kiszálltunk és visszaültünk előre.

-          Na menjenek!

-          Köszönjük, viszlát! –indította be a kocsit Tom és visszatértünk az országútra.

Meg sem mertem szólalni, féltem, hogy Tom haragszik rám, elvégre én kevertem bajba…

-          Ez húzós volt… -szorította meg a kormányt.

-          Az… -köszörültem meg a torkom.

Egyszerre bukott ki belőlünk a nevetés, már majdnem könnyeztünk. Szépen indul a hétvége…

-          Ez lenne az! –nyitotta ki előttem az ajtót.

Egy fából készült házba léptem be, ami belülről sokkal modernebb volt, de meghagyta azt a vidékies jellegét. Nagyon tetszett…

-          Csodálatos!

-          Akkor tetszik?

-          Nagyon! Szikla kandalló! –csillant fel a szemem.

-          Bizony! –ölelt magához mosolyogva- Boldog Valentin napot!

-          Nincs Valentin nap!

-          Tudom, de a napja kicsit szerencsétlenül alakult, nem gondolod?

-          De! –mosolyodtam el az emlékre.

-          Na és mit akartál akkor mondani?

-          Hogy akkor? –ijedtem meg.

-          Igen! Valamit mondani akartál, de nem merted…

-          Már nem tudom, mi lehetett, biztosan nem is fontos!

-          Te tudod! Na akkor ahhoz mit szólsz, hogy csak mi ketten belecsobbanunk a jakuzziba?

-          Itt van jakuzzi?

-          Még szép!

-          Oké, de az a baj, hogy nem hoztam fürdőruhát! Oké, hogy már március lesz pár napon belül, de azért annyira még nincs jó idő! Meg sem fordult a fejemben!

-          És? Ki beszélt itt fürdőruháról? –csókolt a nyakamba.

-          Na és mi van az elhatározásoddal?

-          Jó nagy barom vagyok, az van vele! De csak 2 nap, valahogy majdcsak túlélem! –rántott vállat.

-          Ó nem! Tenni fogok azért, hogy ne éld túl, arra mérget vehetsz! –kapaszkodtam a pólójába.

-          Mit tervezgetsz még? Nem volt elég az a törölközős mutatvány? Vagy az autós…

-          Ó, az még csak a bemelegítés volt! Sokkal rosszabb vár még rád! –kacsintottam rá, aztán kimentem a kocsihoz a cuccokért.

-          Alig várom… -jött utánam.