-          Szex mentes? Ezt meg hogy…

-          Az az igazság, hogy sokat jelentesz nekem! És éppen ezért! Tudom, hogy nem a pénzem kell! De hagy bizonyítsam be, hogy én sem akarlak kihasználni…

-          De… én tudom…

-          Reméltem, de ez fontos nekem…

-          Velem van a baj? –kérdeztem és leszálltam róla.

-          Dehogyis! Úristen, nem! Kívánlak, jézusom, mennyire kívánlak, hidd el!

-          Oké… látom, tényleg fontos ez neked…

-          Köszönöm! –csókolt meg.

-          Akkor én elmegyek, tusolok! Gondolom, akkor nem tartasz velem…

-          Nem lenne jó ötlet! –mosolyodott el.

-          Rendben… -mentem is a fürdőbe és már megvolt a terv. Akkor is elcsábítom Tomot. Még nincs hétvége, és különben is, így majd könnyebb lesz kibírnia azt a két napot. Hajat mostam és egy törölközőt csavartam magam köré. Kilestem az ajtón, Tom az ágyában feküdt és telefonált. Elnyomtam egy mosolyt és csatlakoztam.

-          Igen öcsi és… khm… -akadt el a szava.

-          Tudnál adni valamit? –álltam meg az ágy előtt és ártatlanul pislogtam rá.

-          Öhm… -mért végig- Mi… mire gondolsz… -kérdezte rekedten.

-          Ruhára! –rántottam vállat.

-          P-persze, a szekrényben… -mutatott a szekrényére, amiben egymás hátán sorakoztak a pólók összehajtogatva. Alattuk farmerek, jobbra pedig öltönyök és ingek. Egy pólón akadt meg a tekintetem, valahol a stóc tetején.

Nyújtózkodni kezdtem, de persze a törölköző nem volt elég hosszú, hogy mindent eltakarjon.

-          Én… majd visszahívlak! –hallottam Tom zavart hangját.

-          Fene…

-          Melyik kell? –állt mögém Tom.

-          Az a barna ott! –mutattam fel.

Levette és a kezembe adta.

-          Tessék!

-          Köszönöm! Van egy alsógatyád?

-          Tudod, hol találod!

-          Igaz… -mosolyodtam el- Kivennél nekem egyet, amíg ezt felveszem?

-          Persze… -ment a fiókhoz.

Azonnal cselekedtem, utána szorosan mögé léptem.

-          Mit…

-          Fordulj meg! –súgtam a fülébe.

Tom előbb jobbra nézett, a földön heverő törölközőre, majd a mellette lévő pólóra, amit az előbb adott a kezembe.

-          Barbara… -nyelt egy nagyot- Tudom, mire megy ki…

-          A felét sem tudod! –kuncogtam-  Fordulj meg…

-          Mi lesz, ha megfordulok?

-          Találd ki… -simítottam végig a mellkasán a pólója alatt.

-          Édes… -fordult felém, de már meg is csókoltam.

Nem kellett csalódnom, azonnal viszonozta és már az ágyon is landoltunk.

-          Azért téged sem kell sokáig győzködni!

-          Minek nézel, kőszobornak? –csókolt a nyakamba éhesen.

-          Nem! Hús-vér ember vagy! És nem értem azokat a nőket, akik csak a pénzedet vették észre és az embert, akié, azt nem… -húztam magamra.

-          Örülök…

-          Minek?

-          Hogy újra elcsábítottál… -haladt csókjaival a nyakamra, a mellkasomra és a hasamra…

Levettem róla az inget és elhajítottam messzire. Nemsokára a többi ruhája is ott végezte. Csókjaimmal minden testrészén végighaladtam, újra érezni akartam őt mindenestől.

Azután újra ő kényeztetett és azt hittem, menten meghalok, amikor a csúcs felé közeledtünk. Alig kaptam már levegőt is, de azért még kimondtam

-          Nem… már megint te csábítottál el engem…