-          Van vidéki házad? –képedtem el.

-          Most mi az? –nézett rám megszeppenve.

-          Néha megrémülök attól, hogy milyen gazdag vagy…

-          Komolyan? –ráncolta a homlokát.

-          Tudom, valószínűleg mindenkitől ezt hallod…

-          Éppen, hogy nem! –heveredett le mellém és a kezére támaszkodott.

-          Hogy érted?

-          Általában a nőket vonzza! Hogy tőlem bármit megkaphatnak! Sokan kihasználtak már…

-          Sajnálom…

-          Hét én is… -simogatta meg az oldalam.

-          Várj… te azt hiszed, hogy én is… -ültem fel.

-          Nem! –húzott vissza- Nem hiszem, hogy te is kihasználnál!

-          Ó, és miért nem?

-          Nagyon sok oka van! Ha a pénzem kellene, nem utasítottad volna el a segítségemet, amikor felajánlottam! Hú, hányszor is? –gondolkodott el.

-          Sokszor… -mosolyodtam el.

-          Sokszor! –csókolt meg- Továbbá nem küldtél volna el a fenébe már vagy…

-          Én nem is…

-          Hányszor?

-          Egy párszor… sokszor…

-          Nem gürcölnél annyit az irodában, hanem rég rám másztál volna…

-          Rád is másztam…

-          Miután én loholtam utánad! –nevetett.

-          Azért én sem ellenkeztem…

-          Csak néha! Emlékszel? Amikor leültettelek az irodámban!

-          Emlékszem…

-          Azt is mondhattad volna, hogy te voltál az a nő, aki megcsókolt!

-          Nos… ami azt illeti… -haraptam az alsó ajkamba- Mit tettél volna, ha azt mondom?

-          Örültem volna! –mosolygott.

-          Tényleg?

-          Igen! Miért?

-          Hát mert…

Na áll! Azt mondhattam volna, hogy én voltam? Ezek szerint akkor csak a pénzért akarnám? Ha bárki odaállít hozzá, hogy ő volt, akkor annak a pénzére fáj a foga? Mondjuk logikus, miért másért kerülne elő csak így hirtelen…

De… akkor semmiképp sem mondhatom el neki, ami azt illeti, már nem is fontos ez az egész. Tom már úgysem akarja megkeresni, mondta a múltkor. Ez az egész el fog felejtődni és kész. Úgy látszik, végül mégis megúsztam a dolgot.

-          Mert?

-          Nem vagy kíváncsi rá, ki lehet?

-          Nem! –rántott vállat- Amíg nekem itt vagy… -csókolt a nyakamba- Persze a fizetésemelés azért jár érte, sokat dolgozhattál vele…

-          Nem!

-          Látod? Megint ez a nem! Újabb kosár a segítségemnek! Nem tudom, meddig bírja méf ezt az önérzetem… -harapott a fülcimpámba- Rossz vagy…

-          Majd én helyreállítom… -ültem a csípőjére.

-          Ú… -nyögött fel.

-          Na, hol is kezdjük a főnök elcsábítását…

-          Hát ez… istenien hangzik, de…

-          De? –kezdtem el kigombolni az ingjét.

-          Édes…

-          Csak dőlj hátra és élvezd! –csókolgattam a nyakát.

-          Ó én… én, én nagyon, de…

-          Css…

-          Barbara… -sóhajtott fel és fészkelődni kezdett alattam.

-          Lazíts… -nyúltam a sliccéért.

-          Édes… édes… -harapott az alsóajkába lehunyt szemmel, de amikor lehúztam a sliccét, elkapta a csuklómat.

-          Mi az?

-          Ami azt illeti, én… én úgy terveztem, hogy ez a hétvége szex mentes lesz…