-          Hogy értél ide ilyen gyorsan? –kérdeztem a szobámban.

Tom az ágyamon ült, én pedig ruhát kerestem aznapra.

-          Itt voltam lent a ház előtt! –rántott vállat- Vártam, hátha mész valahová és elrabolhatlak reggelizni…

-          Én meg úgy voltam vele, hogy elkészülök, mire ideérsz!

-          Gyönyörű vagy! –nyelt egyet.

-          Hajat akartam mosni…

-          Oké, úgysem tusoltam még ma! –vette volna le a pólóját, de szúrósan néztem rá, mire visszahúzta- Najó… tusoltam…

-          Menjünk reggelizni! –dobtam le magamról a törölközőt és felvettem egy köntöst.

-          Ezt direkt csináltad… -lépett hirtelen mögém és a nyakamba csókolt.

-          Igen! És most mi lesz, megbüntetsz? –vigyorogtam rá az álló tükörben.

-          Szeretnéd, mi? –nyúlt be a köntösöm alá, mire a válaszom egy nyögés volt.

10 perc múlva mentünk ki, addig… elvoltunk.

-          Mik a szándékaid a nővéremmel? –állt Tom elé Brad karba tett kézzel, mire megtorpantunk.

-          Az a szándékom, hogy boldoggá tegyem!

-          Jó válasz! –mosolyodott el Brad- Csináltam pirítóst és tükörtojás is van!

-          Isteni, köszönjük! –foglaltam helyet.

Mindannyian jóízűen ettünk, látszólag Brad is elégedett a helyzettel.

-          Ez finom volt! –fejezte be az evést Tom.

-          Kávét?

-          Kérek, köszönöm! –csókolt meg.

-          Tudom, hogy iszod! –álltam fel és neki is láttam, lefőzni a kávét.

-          Maradsz ebédre? –Brad.

-          Hát nem tudom, ha nem zavarok…

-          Dehogyis!

-          Akkor maradok, köszönöm! Főzünk közösen ebédet? –nézett rám.

-          Jól hangzik!

-          Sokat fogsz mostmár ide járni?

-          Nem tudom…

-          Jó lenne!

-          Hát majd meglátjuk kölyök!

-          Pár hét múlva lesz egy meccse a csapatnak, örülnék, ha eljönnél, jó buli lesz és…

-          Brad! –szóltam rá- Tom sokat dolgozik, nem biztos, hogy ráér az ilyenekre…

-          Majd megnézem, oké? De mindent elkövetek, hogy ráérjek! –kacsintott rá Tom.

-          Oké!

-          Tessék! –raktam le Tom elé a kávét- Gyorsan megmosom a hajam! –hagytam ott őket.

Bűntudatom volt Brad miatt és Tom miatt is. Rossz volt látni, hogy az öcsémnek mennyire szüksége van egy apafigurára, egy felnőtt férfira, akire felnézhet. Mindig figyeltem rá, de az apa szerepét én nem pótolhattam.

Nem várhatom el Tomtól, hogy „apja” legyen Bradnek, nem hiszem, hogy 25 évesen szívesen nevelne egy kamaszt. Nem kérhetem erre. Ezért is vagyok egyedül annyi év óta, a férfiak nem igazán akartak „1-et fizet, 2-t kap” helyzetbe kerülni és meg is értem őket. Még ha Brad nem is a gyerekem, hanem a testvérem… Nincs jogom erre kényszeríteni Tomot és biztos vagyok benne, hogy ő sem akarja, csak nem akarta megbántani az öcsémet.

-          Mi a baj? –állt be mellém egyszer csak Tom.

-          Hogy érted? –fordultam felé.

-          Hogy rászóltál Bradre…

-          Én csak nem akartam, hogy úgy érezd, muszáj vele elmenned bárhová, vagy…

-          Muszáj?

-          Igen…

-          Kicsim… - fogta meg az arcomat- Bírom Bradet, nem gond, ha elmegyek a meccsére! Persze, csak ha téged nem zavar, hogy vele is jóban vagyok!

-          Ha tényleg nem gond, felőlem rendben, csak… csak nem akarom, hogy úgy érezd, 1-et fizetsz, és 2-t kapsz…

-          Hogy érted ezt? –ráncolta a homlokát.