-          Hogy �rt�l ide ilyen gyorsan? –k�rdeztem a szob�mban.

Tom az �gyamon �lt, �n pedig ruh�t kerestem aznapra.

-          Itt voltam lent a h�z el�tt! –r�ntott v�llat- V�rtam, h�tha m�sz valahov� �s elrabolhatlak reggelizni…

-          �n meg �gy voltam vele, hogy elk�sz�l�k, mire ide�rsz!

-          Gy�ny�r� vagy! –nyelt egyet.

-          Hajat akartam mosni…

-          Ok�, �gysem tusoltam m�g ma! –vette volna le a p�l�j�t, de sz�r�san n�ztem r�, mire visszah�zta- Naj�… tusoltam…

-          Menj�nk reggelizni! –dobtam le magamr�l a t�r�lk�z�t �s felvettem egy k�nt�st.

-          Ezt direkt csin�ltad… -l�pett hirtelen m�g�m �s a nyakamba cs�kolt.

-          Igen! �s most mi lesz, megb�ntetsz? –vigyorogtam r� az �ll� t�k�rben.

-          Szeretn�d, mi? –ny�lt be a k�nt�s�m al�, mire a v�laszom egy ny�g�s volt.

10 perc m�lva ment�nk ki, addig… elvoltunk.

-          Mik a sz�nd�kaid a n�v�remmel? –�llt Tom el� Brad karba tett k�zzel, mire megtorpantunk.

-          Az a sz�nd�kom, hogy boldogg� tegyem!

-          J� v�lasz! –mosolyodott el Brad- Csin�ltam pir�t�st �s t�k�rtoj�s is van!

-          Isteni, k�sz�nj�k! –foglaltam helyet.

Mindannyian j��z�en ett�nk, l�tsz�lag Brad is el�gedett a helyzettel.

-          Ez finom volt! –fejezte be az ev�st Tom.

-          K�v�t?

-          K�rek, k�sz�n�m! –cs�kolt meg.

-          Tudom, hogy iszod! –�lltam fel �s neki is l�ttam, lef�zni a k�v�t.

-          Maradsz eb�dre? –Brad.

-          H�t nem tudom, ha nem zavarok…

-          Dehogyis!

-          Akkor maradok, k�sz�n�m! F�z�nk k�z�sen eb�det? –n�zett r�m.

-          J�l hangzik!

-          Sokat fogsz mostm�r ide j�rni?

-          Nem tudom…

-          J� lenne!

-          H�t majd megl�tjuk k�ly�k!

-          P�r h�t m�lva lesz egy meccse a csapatnak, �r�ln�k, ha elj�nn�l, j� buli lesz �s…

-          Brad! –sz�ltam r�- Tom sokat dolgozik, nem biztos, hogy r��r az ilyenekre…

-          Majd megn�zem, ok�? De mindent elk�vetek, hogy r��rjek! –kacsintott r� Tom.

-          Ok�!

-          Tess�k! –raktam le Tom el� a k�v�t- Gyorsan megmosom a hajam! –hagytam ott �ket.

B�ntudatom volt Brad miatt �s Tom miatt is. Rossz volt l�tni, hogy az �cs�mnek mennyire sz�ks�ge van egy apafigur�ra, egy feln�tt f�rfira, akire feln�zhet. Mindig figyeltem r�, de az apa szerep�t �n nem p�tolhattam.

Nem v�rhatom el Tomt�l, hogy „apja” legyen Bradnek, nem hiszem, hogy 25 �vesen sz�vesen nevelne egy kamaszt. Nem k�rhetem erre. Ez�rt is vagyok egyed�l annyi �v �ta, a f�rfiak nem igaz�n akartak „1-et fizet, 2-t kap” helyzetbe ker�lni �s meg is �rtem �ket. M�g ha Brad nem is a gyerekem, hanem a testv�rem… Nincs jogom erre k�nyszer�teni Tomot �s biztos vagyok benne, hogy � sem akarja, csak nem akarta megb�ntani az �cs�met.

-          Mi a baj? –�llt be mell�m egyszer csak Tom.

-          Hogy �rted? –fordultam fel�.

-          Hogy r�sz�lt�l Bradre…

-          �n csak nem akartam, hogy �gy �rezd, musz�j vele elmenned b�rhov�, vagy…

-          Musz�j?

-          Igen…

-          Kicsim… - fogta meg az arcomat- B�rom Bradet, nem gond, ha elmegyek a meccs�re! Persze, csak ha t�ged nem zavar, hogy vele is j�ban vagyok!

-          Ha t�nyleg nem gond, fel�lem rendben, csak… csak nem akarom, hogy �gy �rezd, 1-et fizetsz, �s 2-t kapsz…

-          Hogy �rted ezt? –r�ncolta a homlok�t.