A kért csókomat még több is követte, utána megebédeltünk.

-          Feltartottad az igazgatót, ezért mindketten túlórázhatunk!

-          Egyre közelebb vagyok a rejtélyedhez! Már csak pár embert kell…

-          Tudod mit? Már nem is érdekel, ki volt! –csókolt meg.

-          De…

-          Itt vagy nekem te!

-          Csókolj meg!

-          De kis követelőző lettél hirtelen! –mosolyodott el.

-          Akkor ne csókolj meg!

-          De az a gond, hogyha valaki kér tőlem valamit… -tárta szét a karját tehetetlenül.

-          Hm… szóval akármit kérhetek? –csillant fel a szemem.

-          Ajjaj, félek ettől a nézéstől! –nyelt egy nagyot- Nyugi kislány, azért maradjak életben!

-          És ha csak egy ölelést kérnék?

-          Arra kérned sem kell! –mosolygott és azonnal a karjaiba zárt.

-          Szeretlek… -mondtam halkan, arcomat a nyakába fúrva, mire csak szorosabban ölelt. Úgy voltunk jó pár percet, aztán visszadőltünk az ágyba.

Este mentem haza tőle, így is később értem haza a szokásosnál. Brad már aludt, így én is lefeküdtem aludni, a cuccaimat ledobtam a kisasztalra az ajtó mellett, majd holnap elpakolom őket, most nem akartam csörögni vele.

Reggel arra a gondolatra ébredtem, hogy szerelmes vagyok és irtó jó érzés volt, nem is tudom, minek tiltakoztam eddig ellene.

-          Barbi, ébren vagy már? –kopogott be Brad.

-          Gyere! –ásítottam és felültem az ágyon.

-          Üzenetet jelzett a telefonod! Kint hagytad! Tomtól van és… khm… elég személyes…

-          Te elolvastad? –vettem el felém nyújtott telefonomat.

-          Én… nem szándékosan, tudod, hogy egyből megnyitja…

-          Oké, köszönöm! Szia! –olvastam Tom üzenetét, amiben ez állt: „Éppen gombolom be az ingem, kár, hogy nem vagy itt, hogy kigombold és levedd rólam… jó lett volna, ha itt alszol… velem! Millió csók mindenhová, Tom ;-)”

-          Nos? –nézett rám Brad várakozón.

-          Mi nos? Mennék tusolni, úgyhogy légy szíves…

-          Én tudok várni! –ült le az ágyamra.

-          Ki vele, mit akarsz? –néztem rá gyanakodva.

-          Történt valami köztetek?

-          Ez nem tartozik…

-          De igen, Tom a barátom, és ami még fontosabb, te a nővérem vagy!

-          Oké… azt hiszem, együtt vagyunk! –sóhajtottam.

-          Tényleg?

-          Igen…

-          Hát ez király! Mondtam én, hogy összeilletek és…

-          Igen, te megmondtad! Most pedig sicc kifelé! Nem kéne már suliban lenned?

-          De hát vasárnap van!

-          Tényleg, á, szét vagyok csúszva! Akkor menj és teríts meg reggelihez, kérlek!

-          Oké!

-          Mindjárt megyek! –szóltam utána, aztán bezárkóztam a fürdőbe.

Már a tusoló alatt álltam, amikor újabb SMS érkezett.

„Hiányzol, látni akarlak, de főleg csókolni!” –írta Tom.

Vigyorogva írtam neki a választ.

„Akkor mire vársz még?”

Visszaálltam a zuhany alá, mire Tom ideér, simán végzek, felöltözök, aztán együtt megreggelizünk.

Amint ezt végiggondoltam, csengettek. Ez Tom lesz, futott át az agyamon, de hogy ért ide ilyen hamar? Csakis úgy, ha már úton volt…

Villámgyorsan csavartam magamra egy törölközőt és kirohantam, hogy megelőzzem Bradet. Épp csak egy hajszállal előztem meg és már nyitottam is az ajtót.

-          Szia! –köszöntem Tomnak.

-          Sz… ó… -nézett végig rajtam elakadó lélegzettel.

-          Nők! –forgatta a szemeit Brad, majd elvonult a szobájába.

-          Pontosan! Nők… de még milyen… -húzott magához Tom.