-          Engedj el… -�lltam fel.

-          Most m�r lek�st�l a pr�b�lkoz�sr�l! –cs�kolt a nyakamba Tom.

-          Komolyan besz�lek, ezt nem csin�lhatjuk itt!

-          Akkor gyer�nk hozz�m! –�lelt mag�hoz.

-          Tom ne… -kezdtem tiltakozni, de megcs�kolt �jfent- Na j�…

-          Ezt m�r szeretem! –mosolygott r�m.

-          Menj�nk!

-          Egyet �rtek!

20 perc m�lva m�r z�rta is ki a bej�rati ajtaj�t �s bel�kd�s�tt maga el�tt.

-          H�! –mosolyodtam el.

-          Otthon, �des otthon! –dobta le a kulcs�t egy kis asztalk�ra �s mag�hoz r�ntva azonnal megcs�kolt.

-          T�relmetlen… -nyugt�ztam mosolyogva.

Felkapott a karj�ra �s az �gy�ba cipelt, nem mintha ellenkeztem volna. Addig-addig gy�t�rt finom cs�kjaival, am�g m�r �n sem b�rtam tov�bb.

-          K�rlek… -f�szkel�dtem alatta.

-          Ki is a t�relmetlen? –harapott als� ajkamba.

-          Hagyd abba! –kapkodtam leveg� ut�n.

-          Hagyjam abba? –mosolygott r�m gonoszan.

-          Ne! Ne! Csin�ld m�g! –h�ztam magamhoz szorosan.

Hamar kifulladtunk a szeretkez�s hev�t�l �s �n �lomba mer�ltem. Tom n�zett egy darabig, azt�n hozz�m b�jt �s � is elaludt. P�r �r�val k�s�bb arra �bredtem, hogy Tom kim�szik mell�lem. Kinyitottam a szemem �s megl�ttam az ablak el�tt �llni. �ppen begombolta az ingj�t. M�g� lop�ztam, beny�ltam az ingje al� �s v�gigsim�tottam a mellkas�n.

-          Hov� k�sz�lsz? –cs�koltam meg a tark�j�t.

-          D-dolgozni… vissza k�ne m-mennem… -nyelt egy nagyot.

-          Felejtsd el… maradj m�g velem…

-          L�gunk a munk�b�l? –n�zett h�tra r�m mosolyogva.

-          Nem musz�j maradnod… -h�ztam lejjebb a kezem, mire megugrott egy kicsit.

-          B-Barbara…

-          Ok�, akkor �n is �lt�z�m, mivel most nincs rajtam semmi… -engedtem el.

-          Basszus! –h�zott vissza mag�hoz �s megcs�kolt.

Az inge m�g le sem �rt a f�ldre, amikor m�r az �gy�ban voltunk.

Eg�sz nap velem volt �s olyan kiegyens�lyozottnak �s boldognak �reztem magam. �r�kig fek�dt�nk csak �gy, egym�s mellett szorosan, egy p�rn�n osztoztunk, elloptam az egyik trik�j�t �s egy als�nadr�got is k�lcs�n vettem a fi�kj�b�l.

-          J�l �ll… -cs�kolt meg- F�leg, hogy a trik�ba k�tszer belef�rsz! –nevetett.

-          Le is vehetem… -�ldurciztam.

-          Ne! –cs�kolt a nyakamba �s keze m�r a trik� alatt j�rt- Majd �n…

-          Tom… -ny�gtem fel.

-          El ne f�radj nekem… -mosolygott �s f�l�m m�szott.

-          Hagyd abba… -h�ztam k�zelebb.

-          N�k! Csupa ellent mond�s mindegyik…

�jabb szenved�lyes �ra ut�n visszavettem a k�lcs�ncuccokat �s a konyh�ban sz�rakoztattuk egym�st. Fel�ltem a pultra �s n�ztem, ahogy Tom k�sei eb�det k�sz�t nek�nk. Otthonosan mozgott a konyh�ban, az ember meg sem mondan�, ha els� r�n�z�sre csak azt a pimasz vigyor�t l�tja. R�j�ttem, hogy nem is ismertem �t annyira j�l, mint hittem…

-          Esetleg seg�thetsz is… -jegyezte meg lazs�l�somat l�tva.

-          Nem, k�szi, j�l vagyok �n itt! –l�b�ltam a l�bam.

-          Mindj�rt gondoltam! Nem f�zol? –�llt el�m �s sz�th�zta a l�baimat. Rajta csak als�nadr�g volt.

-          Nem!

-          Biztos? –emelte fel az egyik l�bam �s megcs�kolta a talpam.

-          �h�m… -hom�lyosodott el a tekintetem.

-          Akkor j�! �hes vagy? Mindj�rt k�sz a kaja! –cs�kolt a nyakamba.

-          Farkas �hes! –s�hajtottam fel.

-          Mindj�rt! –t�rt vissza a f�ztj�hez.

-          Tom?

-          Igen?

-          Cs�kolj meg!