-          Engedj el… -álltam fel.

-          Most már lekéstél a próbálkozásról! –csókolt a nyakamba Tom.

-          Komolyan beszélek, ezt nem csinálhatjuk itt!

-          Akkor gyerünk hozzám! –ölelt magához.

-          Tom ne… -kezdtem tiltakozni, de megcsókolt újfent- Na jó…

-          Ezt már szeretem! –mosolygott rám.

-          Menjünk!

-          Egyet értek!

20 perc múlva már zárta is ki a bejárati ajtaját és belökdösött maga előtt.

-          Hé! –mosolyodtam el.

-          Otthon, édes otthon! –dobta le a kulcsát egy kis asztalkára és magához rántva azonnal megcsókolt.

-          Türelmetlen… -nyugtáztam mosolyogva.

Felkapott a karjára és az ágyába cipelt, nem mintha ellenkeztem volna. Addig-addig gyötört finom csókjaival, amíg már én sem bírtam tovább.

-          Kérlek… -fészkelődtem alatta.

-          Ki is a türelmetlen? –harapott alsó ajkamba.

-          Hagyd abba! –kapkodtam levegő után.

-          Hagyjam abba? –mosolygott rám gonoszan.

-          Ne! Ne! Csináld még! –húztam magamhoz szorosan.

Hamar kifulladtunk a szeretkezés hevétől és én álomba merültem. Tom nézett egy darabig, aztán hozzám bújt és ő is elaludt. Pár órával később arra ébredtem, hogy Tom kimászik mellőlem. Kinyitottam a szemem és megláttam az ablak előtt állni. Éppen begombolta az ingjét. Mögé lopóztam, benyúltam az ingje alá és végigsimítottam a mellkasán.

-          Hová készülsz? –csókoltam meg a tarkóját.

-          D-dolgozni… vissza kéne m-mennem… -nyelt egy nagyot.

-          Felejtsd el… maradj még velem…

-          Lógunk a munkából? –nézett hátra rám mosolyogva.

-          Nem muszáj maradnod… -húztam lejjebb a kezem, mire megugrott egy kicsit.

-          B-Barbara…

-          Oké, akkor én is öltözöm, mivel most nincs rajtam semmi… -engedtem el.

-          Basszus! –húzott vissza magához és megcsókolt.

Az inge még le sem ért a földre, amikor már az ágyában voltunk.

Egész nap velem volt és olyan kiegyensúlyozottnak és boldognak éreztem magam. Órákig feküdtünk csak úgy, egymás mellett szorosan, egy párnán osztoztunk, elloptam az egyik trikóját és egy alsónadrágot is kölcsön vettem a fiókjából.

-          Jól áll… -csókolt meg- Főleg, hogy a trikóba kétszer beleférsz! –nevetett.

-          Le is vehetem… -áldurciztam.

-          Ne! –csókolt a nyakamba és keze már a trikó alatt járt- Majd én…

-          Tom… -nyögtem fel.

-          El ne fáradj nekem… -mosolygott és fölém mászott.

-          Hagyd abba… -húztam közelebb.

-          Nők! Csupa ellent mondás mindegyik…

Újabb szenvedélyes óra után visszavettem a kölcsöncuccokat és a konyhában szórakoztattuk egymást. Felültem a pultra és néztem, ahogy Tom kései ebédet készít nekünk. Otthonosan mozgott a konyhában, az ember meg sem mondaná, ha első ránézésre csak azt a pimasz vigyorát látja. Rájöttem, hogy nem is ismertem őt annyira jól, mint hittem…

-          Esetleg segíthetsz is… -jegyezte meg lazsálásomat látva.

-          Nem, köszi, jól vagyok én itt! –lóbáltam a lábam.

-          Mindjárt gondoltam! Nem fázol? –állt elém és széthúzta a lábaimat. Rajta csak alsónadrág volt.

-          Nem!

-          Biztos? –emelte fel az egyik lábam és megcsókolta a talpam.

-          Ühüm… -homályosodott el a tekintetem.

-          Akkor jó! Éhes vagy? Mindjárt kész a kaja! –csókolt a nyakamba.

-          Farkas éhes! –sóhajtottam fel.

-          Mindjárt! –tért vissza a főztjéhez.

-          Tom?

-          Igen?

-          Csókolj meg!