- Msz dolgozni? –jtt be reggel csm a szobmba.
- Hny ra? –morogtam a prnmba.
- 9!
- Basszus! –pattantam ki az gybl.
Felhvtam Tomot s kihangostottam, kzben pedig kerestem valami ruht, s ltzkdni kezdtem. Mg j, hogy este lezuhanyoztam, minden emlket el akartam mosni arrl a borzalmas estrl.
- Igen?
- Ksni fogok!
- Valami baj van? –vlt aggodalmass a hangja.
- Elaludtam, bocsnat!
- Akkor… gondolom, jl sikerlt az estd…
- Igen… j volt… -kszrltem meg a torkom.
- Nekem azt mondtad, pocsk volt! –Brad.
- Brad! –szltam r- Menj ki, ltznk!
- Hm, elment? –krdezte Tom fl perc mlva.
- Igen…
- Szval pocsk volt…
- Nem!
- Vrlak! –tette le a telefont.
Vajon jl hallottam a hangjn, hogy mosolygott? Kit rdekel, nyoms be dolgozni…
Brad szsztyrsga miatt mr csak a taxiban bosszankodtam. Nem lehet igaz, hogy nem tudja tartani a szjt… mindenesetre mr tudom, hogy ne bzzak r olyan informcit, amit nem akarok, hogy Tom is megtudjon.
Berve az irodba, elolvastam Tom cetlijt, amit az asztalomon hagyott. Az llt rajta, hogy ha megrkeztem, menjek be hozz.
- Tom? –kopogtam be.
- Gyere!
Benyitottam hozz. Ott lt az asztal mgtt s valamit nagyon olvasott.
- Miben segthetek?
- lj csak le! –nzett rm olvas szemvege felett, ami rjten szexisen llt rajta.
Leltem s vrtam, mikor vgez az olvasssal.
- Nos… -nzett rm jelentsgteljesen.
- Nos? –krdeztem vissza, mire felllt s jrklni kezdett a szkem s az asztala kztt.
- Tudod rlam, hogy cltudatos vagyok, igaz?
- Igen…
- Hogy kitart…
- Igen…
- s megszerzem azt, ami kell…
- Igen…
- Te kellesz! –tmaszkodott szkem karfira, gy alig vlasztotta el arcunkat pr ksza centimter.
- Tom…
- Nem, nem hagyom, hogy te meghtrlj!
- Tom…
- Az enym leszel, mert azt akarom, de ami mg fontosabb, hogy te is ezt akarod…
- De…
- Gyernk, mondd, hogy engedjelek el…
- n… engedj el… -nyeltem egy nagyot. Ilyen sokk kora reggel?
- Meggyzbben, ez elg silny volt! –mosolyodott el.
- Engedj… el… -nyeltem egy nagyot.
- Ettl sem ijedtem meg! –dobta szemvegt az asztalra- gyernk, vlts rm!
- Cskolj meg! –leltem t a nyaknl s azonnal szt is fogadott s megcskolt.
- Ez valamirt jobban ment… -cskolt a nyakamba.
- Gyakoroltam! –vallottam be.
- Igen? Hogyan? –cskolt meg.
- Gondolatban! Szinte a nap minden percben!
- Megmutassam, n mit tanultam a nap minden percben gondolatban: -nzett rm csillog szemekkel.
- Mutasd! –nztem fel r.
Azonnal megcskolt, olyan szenvedlyesen, hogy a lelkem mlyig hatolt a forrsga.
- Upsz, bocsnat! –hallottam becsapdni az irodaajtt, mire odanztnk, mr nem lttunk senkit, de a hangot azonnal felismertem… Mona.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
