-          Beszélnünk kell… -állt fel Logan.

-          Igen… -köszörülte meg a torkát Bess.

-          Mi a fene folyik itt? –értetlenkedett Bill.

-          Gyere! –húzta fel a szobájába Bess Logan-t.

-          Ki ez? –kérdezte újra Bill, már a szüleit.

-          Bess vőlegénye! –Simone.

-          Mi? V… vőlegénye?

-          Igen…

-          Szóval mi van? –kérdezte Logan és leült az ágyra.

-          Én gondolkodtam… erről az egészről…

-          Megkértem a kezed…

-          Igen…

-          Azért jöttél ide, hogy gondolkodj a válaszon… nos? Mire jutottál?

Mire Bess végzett, úgy érezte magát, mint egy mosott rongy. Nem ezt akarta, nem akarta átverni Logan-t. Csak gondolkodni jött ide, nem szerelembe esni. És tessék. Beleszeretett Billbe. Olyannyira, hogy eldobta érte az eddigi életét, a vőlegényét és mindent, ami azelőtt fontos volt a számára. Logan mellett soha sem érzett olyan intenzív érzéseket, mint Bill mellett és ha tovább maradnának együtt, az hazugság lenne és később jobban fájna. Nem lenne becsületes dolog húznia…

-          Bill hol van? –kérdezte, amikor leért a lépcsőn.

-          Elrohant valahová… Logan?

-          Fent van… megmondtam neki, hogy Billt szeretem…

-          Hogyan fogadta?

-          Nos… meglepően jól… azt hiszem, tévedés volt az egész… mindketten azt hittük, hogy sok közös van bennünk, de… de nem így van… Csak ült ott, nézett rám és egyszerűen semmit sem tudtam leolvasni az arcáról… Nekem nem ez kell…

-          Akkor mi kell?

-          Bill…

-          Ennek nagyon örülök kislányom! –mosolygott rá Simone- Ha jól láttam, az istálló felé futott… -kacsintott rá- Kérlek… légy kíméletes…

-          Köszönöm… megpróbálom, rendbe hozni… -és már rohant is kifelé.

Halkan nyitotta ki az istálló ajtaját, ami egy diszkrét nyikorgás után kinyílt. Koromsötétség volt odabent, de nem akart villanyt oltani. Nem tudott volna Bill szemébe nézni ezek után, hiszen az, hogy volt egy vőlegénye, nem kis dolog. Biztosan gyűlöli most…

-          Bill? Merre vagy?

Semmi válasz, Bess erre számított, így nem lepte meg. De attól még fájt neki.

-          Kérlek… hagy magyarázzam el…

-          Felesleges… -jött egy halk, rekedtes hang a sarokból, és Bess végre meglátta.

-          Sajnálom, hogy nem mondtam el neked… -ült le mellé a szalmába.

-          Ez nem egy kis titok Bess…

-          Tudom… de mi egyfolytában összekaptunk és… úgy voltam vele, hogy miért mondanám el, hisz… hisz semmi közünk egymáshoz… Nem tudtam, hogy…

-          Mit? Mit nem tudtál?

-          Hogy beléd szeretek… Azért jöttem ide, hogy gondolkozzam… Logan megkérte a kezem, mielőtt idejöttem…

-          Ha gondolkodnod kellett, akkor nem akartad hozzá kötni az életed…

-          Tudom… csak akkor még nem akartam elismerni… ezért jöttem ide, és aztán megismertelek téged és… már semmit sem tudtam… Nem akartam ezt, ne haragudj rám…

-          Szóval… ha kérdezek valamit… és habozva válaszolsz, akkor nem vagy biztos a dologban?

-          Valahogy úgy…

-          Szerelmes vagy belém? –fordult Bess felé kíváncsian.

-          Fülig… -bólintott.

-          És… hozzám költöznél?

-          Ö… -Bessnek tátva maradt a szája, fel sem fogta, mit kérdezett Bill. Hozzáköltözni? Ezer örömmel.

-          Ez egy nem… -nézett maga elé Bill.

-          Nem! Ez egy meglepett, ám boldog igen! –fordította maga felé az arcát- Csupa meglepetés vagy a számomra…

-          De kellemes meglepetés?

-          Egyre kellemesebb… de csak egy feltétellel költözök hozzád! –ült át a férfi ölébe és mélyen a szemébe nézett.

-          Mi lenne az? –mosolygott fel rá Bill.

-          Akkor jövök ide, amikor csak akarok!

-          Logan nem nagyon engedett, ugye?

-          Nem értett meg… de ne beszéljünk róla… csak rád vágyom…

-          Kérdezhetek valamit?

-          Mit?

-          Reggel megnézhetem veled a napfelkeltét?

-          Ha fel tudsz kelni…

-          Majd felkelt a mocorgásod… Kérdezhetek még?

-          Belejöttél…

-          Erre tényleg… tényleg vannak medvék?

-          Medvék? Simone mondta, igaz? –nevetett- Nem, nincsenek… és ha vannak is, én megvédelek… -csókolta meg.

Bill közelebb húzta magához Besst, már egy atomnyi hely sem volt közöttük.

A reggel első sugarai is ott érték őket az istállóban, a szalmák között, összegabalyodott végtagokkal, szorosan egymást ölelve.

Felnyergelték lovaikat és kilovagoltak a tóhoz, ahol újabb szerelmes órákat töltöttek el együtt és alig várták, hogy elkezdhessék közös életüket is a városban, és itt kint a farmon egyaránt.