-          Miket beszélsz Brad, szerinted én meg merném tenni? –néztem rá döbbenten, de nem amiatt, hogy képes ezt hinni rólam, hanem attól, hogy egyből kitalálta. Nyomozónak kéne lennie.

-          Az attól függ!

-          Mitől?

-          Hogy mennyi alkoholt iszol! Mindketten tudjuk, hogy kevés is a fejedbe száll!

-          Egy kortyot sem ittam Brad, direkt azért, hogy az ilyeneket elkerüljem! Olyan italt kértem, ami csak alkoholnak tűnik! És pont! Jó éjt! –vonultam a szobámba- Basszus… -azonnal felhívtam Rebecát.

-          Komolyan? –kérdezte hitetlenkedve, Csak így elsőre? Nem semmi a srác.

-          Ugye? Majd’ elsüllyedtem, de azt hiszem, sikerült megnyugtatnom!

-          Akkor jó, mert nem lenne jó, ha kifecsegné Tomnak a titkot, ugye?

-          Hát nem! Így is túl sokat beszélgetnek! Egész délután bent van nála és ki tudja, hogy közben mi a téma? Már engem is kiveséztek!

-          Pasik! És még ránk mondják, hogy pletykások vagyunk! Mondják ezt inkább a tükörbe nézve!

-          Remélem, nem komoly témákról folyik a szó!

-          Hisz Brad még gyerek!

-          Kamasz! Megvan a magához való esze! Ki ne találják már az egyik dumcsizás közben, hogy én voltam az a nő!

-          Akkor gyorsan találj egy jelentkezőt, mert fogy az idő! Csak az járjon a szemed előtt, hogy végre lezárod ezt az egészet!

-          Istenem, miért kell nekem elgyengülnöm, ha csak rá gondolok? Pláne miért kellett megcsókolnom…

-          Szerelem, pfuj! Kerülni messziről, ez az én mottóm!

-          De én gyenge voltam…

Eközben Brad a szobájában telefonált és nem is akárkivel…

-          Mondjad kölyök! –szólt bele Tom.

-          Tudom, mi a feladata a nővéremnek…

-          Feladata?

-          Hogy mivel bíztad meg!

-          Á!

-          Azt hiszem, tudom ki volt! –mondta Brad magabiztosan.

-          Ki?

-          Ő!

-          Ki az az ő? –értetlenkedtek a vonal másik végén.

-          Nem figyelsz? Barbi! Ő csókolt meg!

-          Honnan veszed? –kérdezte Tom kis idő múlva.

-          Amikor hazajött azon az estén, zaklatottnak tűnt! Mindig nyugodt!

-          Én nem vettem észre! –jegyezte meg Tom epésen.

-          Pedig az! De amikor hazajött…

-          Értem és mondott neked valamit?

-          Terelte a témát! Kérdeztem, hogy milyen estéje volt, többször is, de csak azt kaptam, hogy „Tartalmas”! Ez meg milyen válasz?

-          Érdekes…

-          Ugye? Akkor is tudtam, hogy titkol valamit!

-          Hm… mit láttál rajta, azon kívül, hogy zaklatott volt? Valami szokatlan?

-          Hát… lássuk csak… azt hiszem, elszakadt a ruháján az egyik pánt. Felfigyeltem rá, mert nagyon takargatni akarta!

-          Értem, köszönöm, hogy felhívtál!

-          Mit szólnál hozzá, ha tényleg ő lenne?

-          Örülnék! Nagyon!

-          Csak az a baj, hogy sántít a dolog!

-          Hogy érted? Miben?

-          Barbi sosem csinálna ilyet…

-          Igen, ő nem az a fajta…

-          Pontosan! Maximum, ha részeg…

-          Nem bírja az alkoholt… -mosolyodott el Tom.

-          Nem!

-          És mi van ha…

-          Azt mondta, egy kortyot sem ivott! Csak olyat, ami alkoholnak tűnik, de nem az!