Másnap reggel kedvem sem volt felkelni és bemenni. De akkor is muszáj, úgysem úszom meg, hogy Tommal szembe nézzek.

A nap végére már azt is megbántam, hogy egyáltalán felébredtem. Tom megint levegőnek nézett, újra magázott, persze Brad előtt jó pofizott.

És ha még nem lett volna elég pocsék a hetem, Justin, a pultos srác is előkerült és randit akart péntekre. Tudtam, hogy még meg fogom bánni, de belementem, azzal a feltétellel, hogy ez lesz az utolsó, és az irodába jön értem. Tom hadd lássa csak, hogy már cseppet sem érdekel. Én valami fontosat próbáltam elmondani neki, ő erre ott hagyott az étteremben és azóta is levegőnek néz. Hát ha ő úgy, akkor én is. Hadd tudja meg, hogy nem áll meg az élet Tom Kaulitz után!

Nem vittem túlzásba a készülődést péntek reggel, úgy voltam vele, hogy minek, úgyis gyorsan lerázom majd, a lényeg, hogy Tom lásson minket elmenni…

De persze ő a füle botját sem mozdította, csak Braddel beszélgetett. Felszegeztem az állam és Justinnal távoztunk.

-          Valami baj van? –kérdezte Brad, Tom csalódott arcát nézve.

-          Nem, semmi! Te is haza mehetsz…

-          Ne nézz hülyének, nem bírom, ha lekezelnek, mikor látom, hogy van valami…

-          Nem tudok kiigazodni a nővéreden, az az igazság…

-          Ő elég egyszerű pedig!

-          Hát én nem vettem észre… -mosolyodott el.

-          Akkor még nem ismered eléggé! Lehet látni rajta, ha szomorú, ha boldog, ha elégedett, ha mérges, pontosan tudom, hogy mitől borul ki, bár elég szelíd és türelmes természetű…

-          Velem egyfolytában hadakozik! Egyszerűen nem értem! Most is elment azzal a bájgúnárral vacsorázni… csak engem akar megőrjíteni vele…

-          Pedig én azt hittem, kedvel! –húzta el a száját Brad.

-          Pont azért, mert kedvel!

-          Nem értem…

-          Bonyolult! Gyere, hazaviszlek, kocsival vagyok!

-          Kösz!

-          Aztán ki tudja, hamarosan te vezetsz! –kacsintott Tom.

-          Remélem!

-          Jól megy a vezetés? Hogy haladsz?

-          Jól, bár még csak pár órám volt, de azt mondja, jól haladok, és simán meglesz!

-          Helyes!

A vacsora… pocsék, mint eddig bármikor, amikor Justinnal voltam. De túlestem rajta ás már mentem is haza.

-          Milyen volt? –kérdezte Brad otthon.

-          Pocsék… -mosolyodtam el keserűen.

-          Tom nem volt valami boldog…

-          Mi közöm nekem ehhez…

-          Tomnak tetszel már egy ideje…

-          Egy ideje? Ti rólam beszélgettek, vagy mi?

-          Néha igen! Nem tud kiigazodni rajtad, de határozottan tetszel neki…

-          Ezt mikor mondta?

-          Ma! De régebben is mondta már, hogy kedvel! Tudod, úgy!

-          Értem… én lefekszem! Holnap délelőtt még bemegyek egy kicsit…

-          Mi az a nagyon fontos munka, ami miatt be kell segítenem Tomnál? –kérdezte kíváncsian.

-          Ó… hát az egy izé… -jöttem zavarba.

-          Egy mizé?

-          Történt valami szilveszterkor és annak kell utána járnom!

-          Meglopták?

-          Nem…

-          Akkor?

-          Jó éjszakát!

-          Na ne már, mostmár mondd el!

-          Khm… megcsókolták, és nem tudja, ki volt…

-          Hm… izgi, tiszta rejtély! De várjunk csak, te elég zaklatott voltál, mikor hazaértél! –nézett rám gyanakodva.