-          Jó lovacska! Jó lovacska! Légyszi, légyszi ne dobj le magadról… -szorította össze szemeit Bill, amikor Diamond-ot kivezette az istállóból.

-          Jól mutatsz rajta! –nevetett Tom.

-          És most? Mit csináljak?

-          Engem kérdezel? Te töltötted itt az elmúlt másfél hetet, nem én! Talán… suttogj a fülébe, mint abban az uncsi filmben…

-          Az csak egy film, te ész…

-          Nem tudhatod…

-          Jól van… -sóhajtott Bill és lehajolt a ló füléhez- Vigyél a tóhoz… kérlek… Semmi! –fordult Tom felé.

-          Na majd én… -azzal Tom a lóhoz lépett és a farára csapott. A ló azonnal megindult, Bill pedig halálra váltan kapaszkodott a kengyelbe.

-          Ezért még kinyírlak! –kiabált hátra.

-          Elindult, nem? –nevetett utána Tom.

Billnek fogalma sem volt, hogy a ló merre viszi őt, de nagyon remélte, hogy a tóhoz. És azt is, hogy túl éli…

Percekkel később már mintha látta volna visszaverődni a nap fényét a tó felszínén, és nemsokára meglátta Angel-t is. De vajon merre lehet Bess? Leszállva a lóról, észrevette a nő farmerját és ingét is a parton. A vízben pedig… Besst. Gondtalanul úszkált egy szál trikóban és alsóneműben volt, Billnek a lélegzete is elakadt.

Amikor Bess meglátta Billt a tó partján állni, kopott farmerban, csizmában és ingben, kócos hajjal, halálra rémült. Mióta állhat ott? És mióta bámulhatja őt olyan átható tekintettel, amitől végig futott a libabőr az egész testén. Nem volt meleg a víz, mégis majd’ felforrt a vére.

-          Maga… mióta áll ott? –kapta maga elé a kezeit Bess. Még jó, hogy kivételesen fekete trikó volt rajta. Majdnem elsüllyedt zavarában, de kiúszott, felkapta a ruháit és Angel mögé rohant felöltözni.

-          Bocsánat… nem akartam leselkedni…

-          Hogyan talált ide?

-          Diamond hozott ide… tényleg szép a környék… nem csodálom, hogy imádja…

-          Ezért jött ide? –vette fel az inget is Bess, idegességében a hajába túrt és végre Bill előtt is megmutatkozott. Az énekesnek egyből az a reggel jutott eszébe, amikor Bess-re nyitott, aki csuromvizes hajjal állt ott előtte. Most is csöpögött belőle a víz, édesnek találta. És az a zavart tekintet… Fel akarta itatni arcáról a vizet az ajkaival.

Bess mintha a gondolataiban olvasott volna, fülig pirult és elkapta a tekintetét.

-          Öhm… azért jöttem ide, mert beszélni akartam… magával… -nyelt egy nagyot Bill, ahogyan egy vízcsepp útját figyelte eltűnni a trikó alatt.

-          Miről?

-          Őőő… erről! –húzta magához a nőt és megcsókolta. Bess ledermedt pár pillanatra, teljesen összezavarodott, de a világért sem húzódott volna el. Hiszen erre vágyott már mióta Bill feltűnt a színen. Bill hajába túrt és magához húzta az énekest.

-          Ez… mégis mit akar jelenteni? –kérdezte a nő nagy nehezen elszakadva.

-          Szeretlek! –mondta Bill halkan- Sajnálom, hogy annyiszor mogorva voltam veled, nem akartalak megbántani és nem szándékosan voltam mindig undok, csak… valahogy ezt hoztad ki belőlem… ezzel csak rontottam a helyzeten, igaz?

-          Egy kicsit… -mosolyodott el Bess.

-          Hogyan javítsam fel?

-          Hm… csókolj meg újra…

-          Ezer örömmel… -húzta vissza magához a nőt Bill.

-          Szóval… már nem félsz a lovaktól… -simogatta a mellkasát Bess.

-          Már nem… neked köszönhetően… -csókolt a nyakába az énekes.

-          Nagyszerű tanár vagyok… -ismerte el Bess.

-          És szerény is…

-          Igen, igen… -lökte hátrább a srácot, aki a vízben landolt.

-          Hé! –nevetett Bill és berántotta a nőt is.

-          Akkor most én mondok valamit…

-          Na és mit?

-          Én is szeretlek… -csókolta meg Bess hosszan és forrón.

Órákig csak a vízben lubickoltak, már isten tudja, mióta nem érezték ilyen jól magukat, és végre felszabadultan tölthettek egy kis időt egymással. Ha belegondolnak, hogy eddig mennyi időt vesztegettek el, és Bill nemsokára visszamegy a városba. Na és mi lesz, ha Bess is visszamegy… mi fog ott rá várni. De erre most nem akart gondolni…

Késő délután mentek csak vissza a házhoz, egymás mellett lovagolva, nevetve.

-          Na végre, hogy itt vagytok! –köszöntötte őket Gordon az istállóban.

-          Fürödtünk egy kicsit a tóban… -vigyorgott Bill.

-          Igen? Jó volt a víz?

-          Isteni… -bújt oda Bess, szerelméhez.

-          Akkor jó, jöttek hozzád!

-          Hozzám?

-          Igen, odabent vár…

-          Oké…

Kézen fogva mentek be a házba, ám amikor Bess meglátta, ki is az a vendég, mintha Bill megégette volna a kezét, úgy engedte el.

-          Szia… -köszönt a vendég.

-          Logan?

-          Ki az a Logan? –kérdezte Bill…