-          A következő kérdésem… -fogott bele Tom, amint „lesegítette” rólam a pólómat- Dühített a gondolat, hogy én más nővel kavarok?

-          Kavarsz? Ez meg milyen…

-          Újabb ruha! -szemezgetett a trikómmal, de már nem sokáig, mielőtt a ruhadarab elrepült volna a pólóm irányába a földre- Úgysem volt szimpi, így azért mégiscsak jobb! És most válaszolj!

-          Nem dühített, ugyanis…

-          Megkönnyíted a dolgom! –csókolt meg- Vagy megnehezíted? Még nem döntöttel el…

-          Azonnal engedj el!

-          Ez újabb ruhadarabot jelent a számodra!

-          De most nem kérdeztél! –mondtam gyorsan, mielőtt fürgén mozgó keze eléri a melltartóm pántját.

-          Fene! Igazad van! –sóhajtott csalódottan- Amikor azt mondtad, hogy ahogyan, kire gondoltál? Azzal kapcsolatban, hogy Brad megszeret… ahogyan? Ahogyan ki? –nézett mélyen a szemembe.

-          Mostmár engedj el! –komolyodtam meg egy fél pillanat alatt- Ne játssz velem tovább! –remegett meg a hangom, Tom elengedte a kezem és én kihasználva az alkalmat, lelöktem magamról.

-          Magadra! –nézett rám az ágyról.

-          Ne csalj át többször! –vettem fel a ruháimat- Nem szeretem, ha szórakoznak velem és becsapnak!

-          Már bocsánatot kértem… -vágott közbe ingerülten.

-          Nem érdekel! –kiabáltam rá, mire ő is dühös lett és felpattant.

-          Élvezted, ne is tagadd! –állt elém karba tett kézzel.

-          Nem igaz!

-          Ó de igen, igaz! –hajolt közelebb- Láttam a reakcióidat, észrevettem ám, előlem egy melltartó semmit sem takar el! Élvezted és ez borít ki!

-          Nem! Én nem vagyok olyan nő, mint amilyeneket eddig megszoktál, én más vagyok!

-          Akkor milyen nő vagy te? Hm? Áruld el milyen vagy, mert én azt hittem, hogy jófej, vicces, érzékeny, szexis és laza nő vagy, de úgy látszik, tévedtem! Élvezel a mártír szerepében tetszelegni? Milyen érzés elfojtani az érzéseidet? Azzal áltatod magad, hogy Brad élete az első, azért vagy, hogy őt neveld, vigyázz tá, de közben elfelejtesz élni!

-          Igen, te biztosan jobban tudod, mint mindent!

-          Le sem tagadod, mert tudod, hogy igaz!

-          Menj a fenébe! –hagytam volna ott, ha hagyta volna.

-          Mostmár játsszuk végig!

-          Engedj el!

-          Mi az isten van veled? –förmedt rám, mire ledermedtem- Gondolj már néha magadra is! Jogod van teljes életet élni, és az, hogy az öcsédet neveled, nem jelenti azt, hogy ez nem így van! Térj már észhez! A kettő nem zárja ki egymást! Ha Brad még évekig nem tud majd önálló életet kezdeni, elköltözni, vagy valami, te addig nem is fogsz élni? Olyan jól elvoltunk eddig, tudod… -gondolkodott el- Néha a csókjaink után azt hittem, mégis te vagy az a szilveszteri nő… aki olyan szenvedélyes és érzéki volt! De aztán visszahúzódsz a csigaházadba és elveszik a varázs… elveszted önmagad… -engedett el és sóhajtott- Ne haragudj rám, ha valami olyat mondtam, ami nem felelt meg a valóságnak, vagy ha durván fogalmaztam… de nem bírom ezt nézni…

-          Akkor ne nézd!

-          Barbara, nem érted… -simított végig az arcán.

-          De igen, értem! De nem vagy olyan helyzetben, hogy beleszólhass az életembe!

-          Szeretkeztünk párszor, azt hiszem, mégis van egy kis beleszólásom a dolgokba!

-          Miért? Minden nő beleszól az életedbe, akivel lefeküdtél? Kötve hiszem!

-          Az más!

-          Cseppet sem más! Ítélkezel felettem, közben te sem vagy jobb! Neked csak az számít, hogy hány nőt fektetsz meg!

-          Én legalább élek! –vágta a fejemhez.

-          Gyűlöllek! –mondtam, mire magához rántott és megcsókolt.

-          Megmondtam! Egy hazugság, egy csók…