-          Akkor a lista… -firkantott össze pár dolgot Simone, és átadta Bessnek, aki nem volt túl boldog. Egészen más tervei voltak a nap hátralevő részében, lovagolni szeretett volna és gondolkodni, ami eddig még nemigen jött össze neki. Pedig fontos… Pá hét és ő is visszamegy a jól megszokott kis életébe, ám addig döntést kell hoznia egy ügyben… sajnos azonban, egyelőre még semmire sem jutott. És most még ez is.

-          Ez hosszú… -sápadt el Bill. Nem sok kedvét látta abban, hogy Besst felügyelje takarítás közben, de ha ez az ára annak, hogy a nő szenvedjen egy kicsit, ám legyen. Megéri…

-          Első sorban ki kell seperned az egész házat, port törölni, elmosogatni, letörölni a lépcsőt is, beágyazni odafent, és ha mindezekkel végeztél, fel kell mosnod! A verandán is légy kedves, és rakj rendet, van pár szerszám, ami az istállóba való…

-          Oké… Akkor átöltözök, valami kényelmesbe… -azzal fel is rohant a nő, orr alatt morogva. Sohasem szeretett takarítani, egyenesen gyűlölte. Világ életében kerülte, de most Bill belerángatta. Gyerekes alak…

Ahogyan tudta, húzta az öltözködést, mintha attól még megúszhatná az egészet, de pontosan tudta, hogy nem fogja. Ha nem ma, akkor holnap, márpedig jobb minél előbb túlesni rajta. Ki tudja, talán közben tud gondolkodni. Kit is áltat, gondolkodni? Bill közelében? Arra valamiért nem volt képes, mióta az istállóban majdnem… szóval majdnem megcsókolták egymást… Mi lett volna, ha…

Nem! Egy sóhaj kíséretében a szekrényhez lépett. Erre nem is gondolhat. Kivett egy elnyűtt trikót, arra egy kockás inget, összecsomózta a melle alatt, és felvett egy farmer rövidnadrágot is, ami a combjáig ért. Ez elég kényelmes lesz ahhoz, hogy térden csúszva súroljon a házban. Bill mennyire fogja élvezni, hogy megalázhatja…

Bill azonban már egyáltalán nem így látta a helyzetet. Egész nap össze lesz zárva Bessel, ki tudja mi lesz… Már így is szabálytalanul kalapál a szíve, ha a közelében van, mi lesz még ezek után? Már akkor tudta, hogy vége van, amikor a nő ismét lefáradt, sima combján feszült a farmer, mintha ráöntötték volna, még senkin sem látott hasonló darabot ilyen szexisen állni. Őrjítő… mit képzel ez a nő… Muszáj volt nyelnie, mert a nyál pár másodperc alatt összefutott a szájában, ahogyan egy finom fogásnál szokás. Elfordult és kicsörtetett a konyhába.

-          Szólj, ha végeztél, Gordonnal elnézünk a tóhoz! –búcsúzott Simone- Ja igen! .emelte feljebb a hangját, hogy Bill is hallja- Szeretlek titeket, nem szeretnék vértócsára és holtestekre hazaérni, szóval ha egy mód van rá… bírjátok ki egymás társaságát! –mosolygott, azzal el is ment.

-          Könnyű mondani… -dünnyögött Bess.

Szerencséjére a férfi nem került elő, csak amikor a portörlés és a sepregetés készen volt. Felszaladt beágyazni, utána a konyhába ment, hogy elmosogasson. Már majd’ leszakadt a háta, de már érezte, hogy lassan látja a munka végét. Már látta a fényt…

-          Ez meg… mi? –esett le az álla, ahogy a helyiségbe ért- Hogy került ide ez a rengeteg mosatlan?

-          Biztosan a gonosz manók voltak! –forgatta a szemét Bill, aki az asztalnál ült és éppen cigarettázott.

-          Ezeket maga művelte!

-          Én? Mégis hogyan?

-          Órák óta bent van! Bill, ne nézzen hülyének, pár darab tányérnak kell itt lennie és pohárnak… ez van vagy háromadagnyi mosatlan!

-          Biztosan tegnapról…

-          Ki van zárva, Simone mindig elintézi még aznap!

-          Pech…

-          Maga…

-          Hé, én csak felügyelek, álljon neki szépen…

-          Remélem tudja, hogy ezt még vissza fogja kapni…

-          Emlékezzen, ez maga miatt van…

-          Na persze… unalomherceg… -dünnyögött Bess, majd a mosogatóhoz lépett és megengedte a forró vizet. Kedve lett volna Bill nyakába önteni az egészet.

Már vagy fél órája mosogatott, amikor észrevette, hogy Bill az asztalra dőlve alszik. Elszundított, amíg ő mosogatott? Hát jó… ez lesz a veszte…

Ördögi mosollyal az arcán mártotta vissza kezét a habos vízbe, aztán odalépett a férfi mellé. Elnyomott egy nevetést és egy gyors mozdulattal, a habos kezével összekócolta Bill haját, amennyire csak tudta.

-          Mi a fenét csinál? –próbált menekülni Bill- Elment az esze! –sápítozott és a mosogatóvízhez lépve, ő is összehabozta a kezét, hogy visszavághasson. Egyikőjük sem úszta meg szárazon.

-          Ne! –nevetett Bess, aki már menekülőre fogta a dolgot.

Egyenesen felrohant a lépcsőn, a szobájába és becsukta az ajtót. Nekidőlt, hogy Bill ne tudjon bejönni, de sajnos az erősebb volt nála. Az ágyra dőlt, mivel elvesztette az egyensúlyát, Bill a csípőjére ült és úgy vizezte össze mindenhol, ahol csak érte.

-          Ne! –sikított Bess, már alig kapott levegőt a nevetéstől.

-          Egye meg, amit kifőzött!

-          Bill! Elééég!

-          Dehogyis elég!

Aztán egyik pillanatról a másikra ébredtek rá valamire. Bill Bessen ül, a nő pedig alatta fekszik. Hirtelen öntudatukra ébredtek és feleszméltek. Hogyan kerültek ide? A nő ágyára… Ilyen félreérthetetlen pózba.

-          Öhm… -kapta el a tekintetét Bess.

-          Bo… bocsánat… -köszörülte meg a torkát Bill és leszállt róla.

Nem mertek egymás szemébe nézni, mindketten kapkodták a levegőt, de nem a habháború miatt. Testük feléledt és a másiké után sóvárgott.

-          Én… én most… -azzal Bill már ki is ment, Bess pedig csak nézett utána.

Mély levegővételek között próbált lehiggadni és rájönni, mi is volt ez az egész. Legszívesebben elkapta volna Bill karját, amikor az le akart szállni róla és… és? Mit tett volna? Visszahúzza és megcsókolja? Letámadja? Ugyan… vagy mégis? Mert erre vágyik… de nem vágyhat erre!