Reggel laptoppal az ölemben ébredtem, elaludtam volna munka közben? Kikapcsoltam és nyújtózkodtam egyet. Letusoltam, megreggeliztem és fél 11-kor elindultam Tomhoz. Pont fél óra volt az út, és amikor becsöngettem, egy hullafáradt Bradet kaptam vissza.

Úgy látom, jó volt! –mosolyogtam rá.

-          Király! Majd mesélek!

-          Oké, alig várom! Szállj be a kocsiba és maradj ott! Én beszélek egy kicsit Tommal…

-          Oké! –ásított egyet és azt tette, amit mondtam.

-          Szóba állsz velem? –mosolygott Tom.

-          Ne örülj neki, nem fog tetszeni!

-          Ó… mit csináltam?

-          Mit csinálsz inkább? –kérdeztem.

-          Ezt meg hogy…

-          Mi ez az egész? Mit akarsz Bradtől? Magadhoz édesgetni? El akarod érni, hogy meggyűlöljön, téged pedig istenítsen? Vagy mi a terved vele?

-          Nem egészen értem, mi a problémád vele, én csak rendes vagyok vele…

-          De miért? Mi a célod vele?

-          Történetesen ugyanaz a kedvenc csapatunk és tudtam szerezni ingyen jegyeket! És ha visszaemlékszel, téged is hívtalak, de te bevágtad a durcit egy akkora félreértés miatt, hogy az nem igaz!

-          A lényeg, hogy nem akarom, hogy Brad barátkozzon veled! Őt nyilván nem kérhetem meg, hogy kerüljön el, de téged megkérlek, hogy tartsd távol magad tőle! Nem kellenek a szívességeid, meg az átlátszó trükkjeid…

-          Te paranoiás vagy!

-          Védem azt, ami az enyém és Brad az öcsém! Az én vérem, az enyém! Neked semmi közöd hozzá! Ő felnéz rád, tisztel, mert apafigura nélkül nőtt fel!

-          És miért baj, ha barátkozunk? Félsz, hogy megszeret?

-          Igen, ahogyan…

-          Ahogyan?

-          Mennem kell! –fordultam sarkon, de keze bilincsként fonódott a csuklómra és amint a tekintetünk találkozott, már ajkait éreztem is az enyémen. Lágyan csókolt, becézgetve, majd szenvedélyesen és akármennyire is ellenkezni akartam, éppen az ellenkezőjét tettem. Visszacsókoltam.

Jobb karjával átkarolt és magához húzott, bal kezével pedig beletúrt a hajamba.

Mintha újra átéltem volna azt a bizonyos szilveszteri csókot. Selymes nyelvének mozgása a számban extázist okozott, a fejemben sűrű köd gomolygott, magamról sem tudtam, csak ösztönösen adtam át magam a csóknak.

-          Ahogyan te? –csókolt a nyakamba, majd apró csókokat hintett a fülemre is.

-          Tom… -megérezvén szándékomat, elhallgattatott egy mindent elsöprő szenvedélyes csókkal, amitől kis híján összeestem.

-          Te remegsz… -mosolyodott el, majd a falnak támasztotta a hátam és úgy csókolt tovább egyre jobban kiszívva belőlem az életet, de főként a tiltakozást. Már azt sem tudtam, miért vagyok itt egyáltalán. A kezem akaratlanul is Tom tarkójára fonódott, hogy minél közelebb húzzam őt.

-          Barbara… Barbara… -csókolt tovább.

-          Igen? –nyögtem, ahogy egy kis levegőhöz jutottam.

-          Hát nem látod, hogy én más nőre ránézni sem tudnék?

Szája olyan ellentmondást nem tűrően csapott le az enyémre, hogy válaszolni sem tudtam.

Megőrülök, ha nem kaphatom meg Tomot azonnal. Ez őrültség, észhez kell térnem, mielőtt túl késő. Brad is kint vár a kocsiban és… és… megveszek Tom ízétől. De akkor is erőt kell vennem magamon… valahogy…

-          Tom…

-          Igen kicsim?

-          Ne… engedj el! Engedj el… -toltam el lihegve.

-          De kics…

-          Eressz! –léptem el tőle nagy nehezen, pedig mennyi mindent ígértek simogató kezei- Mint mondtam… tartsd távol magam tőle! És tőlem is…