Na nem, erről hallani sem akartam. Még hogy Tom magához édesgetné Bradet? Biztosan nem. Inkább az előbbiről lehet szó… azt akarja, hogy Braddel együtt én is vele legyek… de abból nem eszik!

A legjobban Bradet féltem. Ugyan tud magára vigyázni, de félek, túlságosan megkedveli Tomot és nehéz lesz az elválás. Mert előbb-utóbb be fog következni.

Vagy azért, mert elvesztem a türelmem, vagy pedig Tom rúg ki. Egyik sem lesz kellemes és mindenki veszít valamit. Szép kis jövő elé nézünk…

Rebeca mondata még napokkal utána is a fejemben járt, egyszerűen nem tudtam szabadulni a gondolattól. De mégis hogyan mondjam meg Bradnek, hogy mégsem mehet pénteken? Már annyira rákészült az egészre, egész héten csak erről beszélt és Tomról áradozott.

-          Alig várom már a holnap estét! –fogott bele a vacsorájába.

-          Erről szerettem volna veled beszélni… -kezdtem- Tudod, az van… hogy…

-          Én is! Azt akartam kérdezni, hogy ott alhatnék-e utána Tomnál!

-          Mi? –hőköltem vissza- Ott aludni? Minek?

-          Mert úgy volt, hogy ez pasis nap… -mosolygott- És esetleg utána filmezünk, vagy valami… Persze csak ha benne vagy, de én nagyon szeretném!

Most erre mondjak nemet? Hogyan? Ki kell találnom valamit, de mit? Gondolkozz…

-          Tom mit szólt ehhez, őt megkérdezted?

-          Együtt találtuk ki! Persze mondta, hogy kérdezzelek meg téged is és ha esetleg nemet mondanál, akkor is fogadjak szót, mert te vagy a nővérem!

-          Ó… -kedvem lett volna megfojtani Tomot, mit álszenteskedik itt nekem? Szánalmas…

-          Nem lesz semmi bajom, hisz ő felnőtt és kocsival leszünk és meccs után egyből hazamegyünk hozzá!

-          Nem is tudom…

-          Kérlek…

-          Rendben! –sóhajtottam- Most elmehetsz, de tudd, hogy ez nem lesz mindig így! Edzésre jársz, jogsizol, dolgozol délutánonként, délelőttönként pedig suli! Jó lenne, ha a hétvégéket kihasználnád a pihenésre, különben nem fogod bírni a tempót, rendben?

-          Rendben nővérkém, oda fogok figyelni rá!

-          Köszönöm! Ha végeztél, tanulj még egy keveset, majd én megcsinálom a konyhát…

-          Oké! –állt is fel- Köszönöm a vacsit, isteni volt! –adott vagy 10 cuppanósat az arcomra- Jó éjt!

-          Neked is! –mosolyogtam utána.

Remek. Nem hogy elmegy Tommal, de még ott is alszik. Ahhoz képest, hogy most akartam lemondani a meccset, a dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogy terveztem. Döntöttem! Ha legközelebb látom Tomot, megölöm. Méghozzá úgy, hogy szenvedjen.

Elpakoltam a konyhát, fogat mostam és ágyba dőltem. Másnap megbeszéltem az öcsémmel, hogy reggel én megyek érte 11 körül Tomhoz, úgyis beszélnem kell vele. De abban nem lesz köszönet.

Aznap még mindig levegőnek néztem, de csupán az ő érdekében, mert ha hozzá kell szólnom, biztosan veszekedés lesz a vége. Nem, ezt majd elintézem irodán kívül, négyszemközt.

Munka után Brad rögtön lelépett Tommal, Rebeca a titkos hódolójával randizott, magamra maradtam.

Egy forró csokival vackoltam be magam az ágyba és dolgoztam. Az én életem úgy látszik, csak ebből áll. Dolgozni megállás nélkül, megfelelni minden elvárásnak. Hála Rebeca minapi akciójának, lényegesen rövidebb listán kellett dolgoznom. Viszont nem csak barna hajó nőket kerestem, ki tudja, lehet, hogy csak rosszul látta a pultos, megvan az esély rá, nem? Hihető…

A vége felé 10-15 emberem maradt. De melyikőjük legyen? Ki érdemelné meg Tomot? Ez már egy jobb kérdés. De mit is érdekel engem, hisz őket is ugyanúgy kihasználná, mint engem…