-          Tom… -kezdett bele Brad bizonytalanul- Zavarlak? –nézett az íróasztalnél ülő férfira.

-          Mondd csak!

-          Mi történt köztetek?

-          Kik között? –ráncolta a homlokát.

-          Közted és a nővérem között! Gyerek vagyok, de vak nem! Látom, hogy valamin nagyon megsértődött!

-          Őszintén? Azt hiszem, szeretem a nővéredet!

-          Hiszed?

-          Tudod, ez a dolog nem valami egyszerű… azt igazság az, hogy nem voltam még szerelmes, így nem is biztos, hogy ezt érzem…

-          Miért? Mit érzel?

-          Azt, hogy legszívesebben lecsókolnám az arcáról azt a sértődött kifejezést, amit azt hiszem, jogos! Csak hogy félreértett valamit!

-          Nők! –forgatta a szemét Brad mindent tudóan.

-          Neked is meggyűlt velük a bajod? –mosolyodott el Tom.

-          Tudod, van egy lány…

-          Ó, egy lány?

-          Igen… -mosolyodott el Brad félénken- De a nővéremmel nem tudom megbeszélni az ilyesmit! Vagyis meg tudnám, mert ő elég laza, de mégsem megy… ez olyan pasi dolog.

-          Hát, ugyan nem régóta ismerjük egymást, de nekem bármit elmondhatsz!

-          Köszönöm! –fordult vissza a munkájához Brad.

-          Brad?

-          Igen?

-          Mondd el neki! Hidd el, örülne… és ő talán nagyobb segítség lenne, mint én… látod, hogy ő is ki nem állhat…

-          Nem hiszem! Mióta beléptél az életünkbe, boldogabb! Több dolgot elnéz, egyfolytában mosolyog és csillog a szeme! Vannak dolgok, amiket észreveszek, főleg a nővéremen! Szilveszter óta megváltozott…

-          Azt mondod, szilveszter óta?

-          Igen… bár fogalmam sincs, miért…

-          Jesszus! –rémültem halálra, amikor kinyílt a lift és Rebeca jött velem szembe.

-          Menekülsz? –szállt be mellém mosolyogva.

-          Tom elől… Beszélni akart velem, de én nem hallottam meg!

-          Ügyes kislány! Ezek mik? –bökött a papírokra a kezemben.

-          A lehetséges szerencsés nyertesek! –ironizáltam.

-          Lássuk… -olvasta magában a neveket- Hm, az első hatot kihúzhatod, férjnél vannak! És szerintem a 30-nál idősebbeket is felejtsd el! Tom úgysem venné be!

-          Oké! Még jó, hogy nagy ez a cég, bőven van még jelölt…

-          Bízd rám a kihúzgálásokat, én tudom, ki facér és ki nem!

-          Pletykafészek! –mosolyodtam el.

-          Most kapóra jön! –kacsintott.

-          Igyunk egy kávét!

-          Nem hiszem, hogy még ott van!

-          Jobb félni, mint megijedni! Képzeld Braddel meccsre mennek pénteken!

-          Kosár?

-          Igen! Brad kedvenc csapata játszik a városban és Tom felajánlotta, hogy tud szerezni ingyen jegyet!

-          És te erre?

-          A részemről nemet mondtam! Bradet elengedtem! Olyan csórónak éreztem magam, mintha rászorulnánk az ingyen jegyekre! De Braddel nem akartam kiszúrni!

-          Érthető!

-          Azért remélem, ez nem válik rendszeressé!

-          Nem értem mit akar még, a pasik bonyolultak!

-          Azok… -sóhajtottam- Hisz már megkapta, amit akart és én még egyszer nem dőlök be neki, az biztos! Egyszer elég volt, köszönöm! Azt sem fogom hagyni, hogy elvonja Brad figyelmét a suliról!

-          Félek, mást akar!

-          Mit?

-          Remélem tévedek!

-          Mire gondolsz?

-          2 lehetőségre! Vagy programokat talál ki, hogy addig te is ott legyél vele, vagy magához akarja édesgetni őt…