Ha a buli résztvevő között nem találok olyan szinglit, aki hasonlítana rám, hát felszedek valakit az utcán. Kellő motivációval biztosan szerzek valakit. Aztán Tom szórakozzon vele, ne pedig velem, mert én nem hagyom többé magam.

Végül Rebeca ott aludt nálam, nem akartam ittasan elengedni, még taxival sem. Reggel adtam neki az új ruháim közül, megreggeliztünk, utána bementem dolgozni. Brad aznap 3-ra ért be és addig elég szépen sikerült levegőnek néznem Tomot is. Csak tudnám, miért látszott olyan idegesnek, mit érdekli őt, hogy hozzá szólok-e, vagy sem? Amit akart, már úgyis megkapta…

-          Barbi! –jött ki hozzám Brad egyszercsak.

-          Na mi a helyzet, jól haladsz? –néztem rá mosolyogva.

-          Igen! Képzeld, a kedvenc kosárlabdacsapatom pénteken a városban játszik és Tom tud szerezni ingyen jegyeket! Azt mondta mehetnénk vele, hát nem szuper?

-          Az! Szuper… -néztem az ajtóban álló Tomra szúrósan. Ez mégis mire volt jó?

-          Szóval? Benne vagy? –Brad.

-          Hát nem is tudom… én csak a ti meccseteket szeretem nézni, nem igazán vagyok oda a sporttért!

-          Na, légyszi!

-          Tudod mit, menjetek ketten, én már amúgy is megbeszéltem egy találkozót valakivel estére! –néztem az utolsó szónál Tom szemébe.

-          Tényleg? Tom, ugye nem baj, ha csak mi megyünk? –fordult felé Brad.

-          Dehogyis, igazi kanbuli lesz hamburgerrel és sörrel!

-          Sörrel? –csillant fel Brad szeme.

-          Alkoholmentessel persze! –emelte fel a mutatóujját.

-          Alig várom!

-          Most pedig nyomás vissza dolgozni! –Tom.

-          Igenis! –szaladt vissza az irodába Brad ujjongva, én pedig visszafordítottam tekintetemet az itt dolgozó nők képes igazolványaikra, úgy téve, mintha nem látnám, hogy Tom engem bámul.

-          Biztos nem bánod, ha csak mi…

-          Nem! Látja mennyire örül! –mondtam rá sem nézve.

-          Később majd beszélnünk kell!

-          Miről? –kérdeztem azonnal vissza.

-          Kettőnkről!

-          Akkor sajnos nem érek rá…

-          Mitől vagy ilyen elfoglalt?

-          A munkától, amit adott nekem, ha még rémlik! A szilveszteri csók, ami megváltoztatott mindent…

-          Biztosan akad néhány per…

-          Ami azt illeti, nem! –nyomtam meg az entert, mire a nyomtató kiköpött két telenyomtatott lapot nevekkel.

-          Barbara…

-          Na lássuk! –néztem meg őket- Hm, érdekes…

-          Figyelnél rám?

-          Munka? –néztem rá kelletlenül.

-          Mint mondtam, nem! Rólunk van szó!

-          Akkor mint azt én is mondtam, NEM ÉREK RÁ! –intéztem a szemébe és a lift felé indultam.

Melléérve elkapta a karomat és magánál tartott. Az a düh és egyben csalódottság, amit a szeméből olvastam ki, egyáltalán nem tetszett. Sőt, megrémített.

Tényleg ilyen rosszul érinti, hogy levegőnek nézem? Vagy ez is csak egy játék, mint eddig minden más?

-          Engedjen el… -mondtam halkan, meg-megremegő hangon, mire sóhajtott egyet, majd elengedett.

A liftben állva kis híján összecsuklott a térdem az előbbi nézésétől. Ha tudná, milyen hatással van rám. Bárcsak én is ilyen hatással lennék őrá… De a próbálkozást inkább átadom a következő, és az azt követő nőknek Tom életében… na meg ágyában…