-          Kész vagy? –jött ki hozzám Brad 7 órakor.

-          Mehetünk! –kaptam fel a táskámat, elraktam a laptopomat és felálltam.

-          Beszélnünk kell! –jött oda Tom.

-          Viszont látásra Mr. Kaulitz! –toltam Bradet a lift felé magam előtt.

-          Barbara…

-          Holnap találkozunk! –néztem a szemébe, majd a liftajtó becsukódott, így megszakítva a kontaktust.

-          Összevesztetek? –nézett rám Brad.

-          Nem! Csupán lejárt a munkaidőm, úgyhogy majd elmondja holnap, hogy mit akar…

-          Na és akkor mi van? Múltkor vacsora közben hívott el!

-          Ne törődj vele…

-          Kérdezősködött felőled!

-          Igen?

-          Azt kérdezte, mivel vehetne le a lábadról!

-          Mondd neki, hogy hagyjon békén! Azzal letud!

-          Azt hiszem, tetszel neki!

-          Rosszul hiszed! És pont, téma lezárva!

-          Nem akartalak felidegesíteni, ne haragudj…

-          Te ne haragudj…

-          Csak azt akarom mondani, hogy ha úgy döntesz, hagyod neki, nekem nem gond! Bírom Tomot, én örülnék nektek!

-          Értem, szállj be a kocsiba!

Hazafelé úton már nem mondtam semmit, minden figyelmemet a vezetésre irányítottam, hogy még véletlenül se kelljen Tomról beszélgetnünk.

-          Én bedőlök az ágyba! –esett be az ajtón Brad.

-          Miután megcsináltad a leckédet… -szóltam utána.

-          Igen, én is ezt akartam mondani!

-          Ahan… -halásztam elő csörgő telefonomat- Szia Rebeca.

-          Fél óra és ott vagyok! –mondta.

-          Ő… oké…

-          Viszek bort, te addig halászd elő a poharakat!

-          Ünneplünk? –kérdeztem.

-          Vallatunk! –tette is le. Tudtam,hogy azért jön, hogy megtudja, mi bajom volt….

Az alatt a fél óra alatt gyorsan lezuhanyoztam és felvettem a pizsamámat. Mire kész lettem, éppen csengettek.

-          Szia! –öleltem magamhoz Rebecát, mint reményem utolsó szikráját.

-          Na gyere csajszi, ma este mindent kiadunk magunkból! –mutatta fel a bort és egyenesen a szobámba vettük az irányt- Na mesélj! –ült az ágyamra törökülésben és töltött egy kis italt.

-          Mit…

-          Tom! Ne nézz madárnak! Mi történt köztetek? –kérdezte.

-          Ez hosszú lesz… -vackoltam be magam.

-          Van elég borunk! És amíg ez el nem fogy, nem szabadulsz tőlem!

-          Azzal kezdődött, hogy pénteken hozzá mentem, helyetted, mivel te más programot szerveztél! Beszélgettünk! Aztán… elcsattant egy csók!

-          Ne már! –vigyorodott el döbbenten.

-          De! És… történt… még más is… -vörösödtem el- El… elvette a szüzességem!

-          Mi? Hogy te… te még…

-          Igen! És annyira jó volt! –áradoztam tovább- Rózsával ébresztett…

Feszülten figyelt minden egyes momentumra, olykor közbekérdezett, de figyelmesen végighallgatott.

-          Tom egy farok!- jelentette ki a mai napról szóló beszámolómat is végighallgatva.

-          Mit tegyek Rebeca? Könyörgöm, mondj valamit, mert én tanácstalan vagyok!

-          Lássuk csak… -kortyolt egyet az italába- Nézd levegőnek, ne foglalkozz vele! Csak azt halld meg, ami a munkával kapcsolatos! Ne lássa rajtad, mennyire fáj, az ilyen férgeknek az csak az egóját fényezi és repetára csábítja őket!

-          Tudod mit? Igazad van! A sarkamra állok és nem hagyom, hogy többé megbántson! Ideje végre keresnem egy nőt, aki bevállalja, hogy ő csókolta meg Tomot akkor éjjel!