-          Bill! Bill! –szólongatta Bess halálra vált arccal- Válaszoljon! –pofozgatta az arcát, hogy magához térjen.

-          Jól vagyok! –ült fel Bill hirtelen- Kutya bajom… hülye ló…

-          Lovagolt már életében?

-          Képzelje, igen!

-          Még kissrác korában! –mondta Gordon, aki akkor ért oda- Jól vagy fiam?

-          Persze, hogy jól…

-          Mégis hová gondoltál, amikor elrohantál?

-          Nem tudom…

-          A lovak nem így működnek! Ők nem autók, hogy csak beindítod és mész! Komolyabb bajod is eshetett volna… előbb meg kell ismerned a lovadat, és azután engedelmeskedik neked…

-          Ez csak egy állat! –mondta karba tett kezekkel, mire a fehér ló nyerített egyet.

-          Akinek van füle! –jegyezte meg Bess- Na jöjjön! –húzta fel Bill- Üljön fel az enyémre, visszamegyünk…

-          Nem kell a segítsége…

-          Tud járni?

-          Tudok! –indult volna el, de összecsuklott a térde.

-          Hm, térdtrauma, üljön fel!

-          Jól van…

Billt elképesztően idegesítette Bess, hogy ő mindent tud, mindenhol ott van. És tessék, megint rajta fognak nevetni… még az anyja is. Pedig csak be akarta bizonyítani, hogy ő is jó valamire. És azon is lesz, hogy ezt megvalósítsa…

 Bill délig ki sem mozdult a szobájából, csak az ablak előtt ült és bámult kifelé. Nézte Besst, aki az istálló melletti itatókban itatta a lovakat, simogatta őket, kefélte a szőrüket és beszélgetett velük. Tikkasztó hőség volt odakint és Bill óriási nyelt, amikor látta, hogy a nő leveszi az inget, ami alatt vékony trikó és melltartó lapult. Direkt bosszantja… biztosan tudja, hogy nézi…

Azután a nő kinyitotta a slagot, és a lovakra irányította, hogy lehűtse őket. Bill szeretett volna a helyükben lenni. Miket is gondol, ezeket sürgősen el kell felejtenie. Ez a nő egy hárpia, egy felsőbbrendűsködő perszóna…

Ebéd után erőt vett magán és kisétált az istállóba. A lába ugyan fájt még, de járni azért tudott. De ha nem is tudott volna, addig küzdött volna, amíg kiért, csakis azért, hogy ne adja meg Bessnek azt az örömöt.

Az istállóban nem volt senki, Bess a farmon futtatta Angel-t, Gordon Simone-al volt. Lassan odalépett Diamond-hoz és megsimogatta a nyakát.

-          Szia kislány… ne haragudj a reggeliekért… fogalmam sincs, mi ütött belém… -sóhajtott- Jóvá teszem, oké? –vette kezébe a kefét, és gyengéden dörzsölni kezdte vele a hátán, mire a ló felnyerített.

-          Ne úgy csinálja… -szólt közbe az érkező Bess mosolyogva.

-          Tessék?

-          Segítek… -vett a kezébe egy másik kefét- Nézze, innen… mindig a ló bal oldalán, a nyakánál kezdje el, jó? Halad hátrafelé… -mutatta meg neki- Először erős kefével kell, hogy a koszt eltüntesse és fellazítsa! Ne túl erősen, de ne is túl gyengén! Különben az lesz, mint az előbb…

-          Mintha nevetett volna… -vélekedett Bill.

-          A lovak csiklandósak! –mosolyodott el szélesebben a nő.

-          Komolyan? Van ilyen?

-          Van! Nézze csak, a szőr növésével egy irányban…

-          Ahan, látom…

-          Most a port kell leszedni róla, hasonló az is…

-          Igen, látom…

-          És most a sörény… először az ujjaival kell szétválasztania és szedje ki a szalmaszálakat, ha talál… igen, ez az, jól csinálja…

-          Így? Nincs is olyan sok…

-          Igen… És most ezzel a nedves ronggyal a szemét és az orrát… próbálja meg a száját is, de csak óvatosan, még nem ismeri…

-          Oké… így jó lesz?

-          Tökéletes, látja, nem olyan nehéz! Türelem kérdése… Most az egész lovat át kell törölnie egy nedves ronggyal, de vigyázzon, hogy mögé sose álljon közvetlenül! Néha önkéntelenül is rúgnak egyet hátra…

-          Köszönöm a tanácsot!

-          Ehhez türelem kell, szóval, ha nincs minimum fél órája, ne kezdjen hozzá, oké? A patái szépek, azzal most nem lesz gondja, tegnap meg lett tisztítva…

-          Ki tisztította meg?

-          Én…

-          És… és mikor lehet lovagolni vele?

-          Nem tudom, ez lótól függ… minket már ismer, de ha a következő pár napban maga foglalkozik vele, tisztítja, futtatja… szerintem nemsoká… Addig is, ha akar lovagolni, úgy értem normálisan… akkor szóljon és Angel-el bármikor mehet, felnyergelem magának…

-          Rendben… Kérdezhetek még valamit?

-          Igen?

-          A tó… merre van?

-          Pár kilométerre innen, még az erdő előtt… Oda akart menni reggel?

-          Próbáltam…

-          Diamond tudja az utat… szerettesse meg vele magát és megmutatja…

-          Sokat tud a lovakról…

-          Sokat foglalkozom velük… Jó itt lenni…

-          Kész van a nedves ronggyal is… -terelte vissza figyelmét Bill.

-          Itt kihagyta… -vette el tőle Bess és megtisztogatta a füle tövénél is, amihez azonban lábujjhelyre kellett állnia, így elkerülhetetlen volt, hogy felsőteste ne érjen a ló nedves szőréhez, minek következtében trikója áttetsző lett. Még szerencse, hogy volt rajta melltartó…

-          Nem fázik? –kérdezte Bill rekedtes hangon…

-          Meleg van… -nyelt egyet Bess. Hirtelen nagyon is forró lett a levegő… túlságosan is.

-          Nagyon meleg… -hajolt közelebb Bill önkéntelenül is. Tekintete oda-vissza járjákt a nő szeme és enyhén elnyíló ajkai között.

-          Bill…

-          Igen?

-          Nem kértek egy kis limonádét? Borzasztó a hőség! –rémisztette őket halálra Simone hangja az istálló ajtajából. Nem szólt hangosan, mégis felért egy üvöltéssel az ő meghitt csendjükben. Villámgyorsan léptek el egymástól, maguk sem értették, mi a fene történt itt majdnem az imént… Talán megcsókolták volna egymást? Nem, nem az nem lehet… vagy igen? Bess már semmit sem tudott, de Bill sem. Egymásra sem nézve hagyták el az istállót, két külön irányba indulva, de a céluk ugyanaz volt: lehiggadni…