-          Gyere… -húztam gyorsan a szobámba Tomot.

-          Úgy érzem magam, mintha újra tini lennék, akit a lányok dugdosnak a szülők elől! –ugrott az ágyamra vigyorogva.

-          Ne haragudj! Csak Brad felnéz rád és…

-          És meggyűlölne, ha tudná, csókolgatom a nővérét?

-          Viccelsz? Megkérdezte, lefeküdtünk-e!

-          Ó… és te mit mondtál?

-          Azt, hogy a főnököm vagy!

-          Ez fájt! –húzott magához és a mellkasomat birizgálta az orra hegyével.

-          Én csak…

-          Nyugi! –csókolt a nyakamba- Ígérem, nem nyaggatlak, és ha itt aludhatok, cserébe kilopózom, mire Brad felébred…

-          Nem is tudom… -bizonytalanodtam el.

-          Basszus, pedig azt hittem, ellenállhatatlan vagyok…

-          Ó, fogd be! –löktem hátra az ágyon, és a csípőjére ültem.

-          Ó, én azt hittem, aludni jövök… -húzgálta a szemöldökét.

-          És ki mondta, hogy nem azt fogsz?

-          Akkor pedig vedd le ezt a köntöst! Azt hittem, meztelenül alszol!

-          Igazából csak tegnap aludtam úgy, egész életemben és valahogy megtetszett! –pirultam el.

-          Akkor… -oldotta ki köntösöm övét- Tartsd meg ezen jó szokásod… -lesimította vállamról a puha pamut anyagot, majd kebleimbe csókolt.

-          Ahogy gondolod! –hajtottam hátra a fejem az élvezettől. Maga alá gyűrt, majd a fülembe súgta:

-          Akarod, hogy álomba csókoljalak?

-          Istenien hangzik… -mosolyodtam el fáradtan és Tom azonnal munkához is látott, amit annyira jól végzett, hogy pár perc múlva már a bárányokat számoltam.

-          Tom… Tom4 –ébresztgettem reggel.

-          Hm? –húzott magához.

-          Ébredj, Brad fél óra múlva kel…

-          Ó, oké… -ásított egy hatalmasat.

-          Öltözz fel, én addig készítek egy kávét!

-          Vagy miért nem öltöztetsz fel te? –kapta el a csuklómat és ellenállhatatlan mosolyát villantotta felém!

-          Öltözz fel, kint várlak a kávéval! –csókoltam meg és közben kiszabadítottam a karom.

-          Ügyes! –szólt utánam morogva, én pedig csak mentem tovább a konyhába egy mosollyal az arcomon. Lefőztem a kávét, és miután megittuk, kikísértem Tomot. Épp becsuktam az ajtót, amikor Bradé kinyílt.

-          Hát te? –kérdezte, én pedig halálra rémültem.

-          Jó reggelt! –köszöntem zavartan.

-          Volt itt valaki?

-          Őő… nem! Nem! Csak úgy hallottam, mintha kopogtak volna! Éhes vagy?

-          Ahan, reggeliztél már? –kérdezte.

-          Igen, de még ott van minden az asztalon! Én letusolok! –mentem is a szobámba.

Kicsit felzaklatott az öcsémnek hazudozás, ugyanis eddig még sosem tettem, maximum kisebb kegyes hazugságokat, azokat is azért, hogy megvédjem.

De az az igazság, hogy fogalmam sincs, hogyan reagálna, ha tudná, mi van köztünk Tommal. Egyáltalán mi van köztünk Tommal?

-          Bejöhetek? –kopogott Brad pár perc múlva.

-          Gyere!

-          Ez fura, az asztalon volt! Azt hiszem, Tomé! –tartott felém egy telefont.

-          Igen! Az övé! Azt hiszem, tegnap hagyhatta itt, amikor bevittük Todot…

-          Fura, én nem láttam ott eddig!

-          Ne is törődj vele, majd én holnap visszaadom neki!

-          Oké! –rántott vállat, aztán kiment.

A telefon pár órával később szólalt meg, halálra ijesztve engem. Most felvegyem, vagy ne?