Tom kifakadása után Tod anyja szó nélkül beviharzott a vizsgálóba, ahonnan pár perc múlva jött ki, Toddal együtt.

-          Na? –kérdeztem- Mi baja?

-          Khm… megzúzódott! Egy hétig nem használhatja, szerencsére a bal keze sérült meg, nem a jobb…

-          Nagyon fáj? –szólt barátjához Brad.

-          Annyira nem!

-          Király!

Na igen, fiúk. Még egy zúzódást is képesek jó dologként felfogni, sőt, egyenesen dicső harci sérülésnek.

Szerencsére Todnak nem voltak nagy fájdalmai és a karja is csak kis mértékben zúzódott meg. Az anyja egy halk köszönésféleség után hazavitte.

-          Jól vagy? –kérdezte Tom gyengéden a kocsiban. Miután hazavitt minket, Brad bement, mi pedig ott maradtunk még egy kicsit az autójában.

-          Persze! –erőltettem magamra egy mosolyt.

-          Ugye nem magadat hibáztatod? –látott át rajtam.

-          Nem… de ha itt vagyok, talán…

-          Kicsim, nem lehetsz ott mindenhol! Megbukott és elesett! Rendbe jön, egy hét az egész!

-          Amilyen jól indult a nap, olyan rosszul folytatódott…

-          Visszajössz? –csókolt a nyakamba.

-          Nem hiszem, kimerültem! Amúgy sem aludtam valami sokat az éjjel és akkor még ez is…

-          Oké, egy kifogás elég lesz! –mosolyodott el.

-          Ez nem…

-          Pihenj! –csókolt meg- Majd hívlak!

-          De te esetleg maradhatnál…

-          Az úgy nem jó, pihenned kell! Ha én melletted fekszem, nem tétlenkedem! És ők sem! –mozgatta meg az ujjait.

-          Javíthatatlan vagy! –mosolyodtam el.

-          Feküdj le és élvezd ki…

-          Mást is élveznék… -csókoltam a nyakába.

-          Na szállj ki, mert leteperlek!

-          Oké, oké! –csókoltam meg- Egyébként szerintem helyes vagy így borostával… szia! –szálltam ki, és miután elhajtott, én is bementem.

-          Hát ez mi volt? –kérdezte Brad a konyhában, az ablakon kifelé bámulva.

-          Mi? –töltöttem magamnak egy bögre teát.

-          Láttalak titeket! –fordult felém- A kocsiban!

-          Ó! Mit láttál?

-          A csókot! Mi van köztetek?

-          Semmi…

-          Lefeküdtetek?

-          Tessék? Honnan veszed ezt? –nyeltem félre kis híján.

-          Ugyan már, nem vagyok gyerek… Pontosan tudom, mi történik, ha egy férfi, meg egy nő…

-          Oké, értem!

-          Szóval? Semmi? –indult kifelé.

-          Ő a főnököm… -adtam kitérő választ.

-          Hm… kár! Tom rendes ember… -nézett még vissza rám, majd elment.

-          Az… rendes… -mosolyodtam el.

A szobámba vonultam, letusoltam, utána bedőltem az ágyba.

Egész nap aludtam, üdítő volt ennyi lustálkodás.

-          Igen? –vettem fel a telefonomat estefelé.

-          Szia, aludtál?

-          Tom? Ami azt illeti…

-          Engedj be!

-          Tessék? Ezt hogy…

-          Itt vagyok az ajtó előtt, de nem akartam kopogni, hátha Brad nem tudhat a történtekről…

-          Értem! –ültem fel kómásan.

-          Szóval?

-          Mit szóval? –ásítottam egyet.

-          Te tényleg aludtál! –mosolyodott el- Beengedsz? Adni akarok valamit, amit nálam hagytál!

-          Oké, egy pillanat! –felvettem egy köntöst és halkan ajtót nyitottam.

-          Szia! –esett ajkaimnak egyből- Íme, ez az! –nyújtotta nekem a rózsát- De igazából magamra céloztam!