Még pár gyengéd csók után már azt sem tudtam, fiú vagyok-e, vagy lány.

-          Ne…

-          Css… -húzott magához.

Minden kételyem alábbhagyott a következő csókjától. Átadtam magam simogató kezeinek és ajkainak. Néma egyetértésben álltunk fel és egyből magához húzott. Onnantól már nem volt megállás.

Nem tudtam eltaszítani, ha akartam volna sem, de nem is akartam. Nem tudom, mi üthetett belém, de nem is érdekelt, ki akartam évezni a pillanat hevét. Átöleltem a nyakánál, míg az ő eleven kezei a ruhám alatt jártak a hátamon. Még közelebb húzódtam és Tom is csak úgy szorított, mintha az életünk múlna rajta.

-          Sz-szoba… -nyögte Tom két csók közt.

Választ sem várva felkapott a karjaiba és a következő, amit éreztem, a puha ágy volt alattam.

-          Szeretni szeretnélek… -szuszogta a fülembe- Van ellene kifogásod? –csókolt a nyakamba, amitől rögtön libabőrös lettem.

-          Tom… kérlek… -kapaszkodtam a hátába, és feljebb húztam a pólóját. Izmos volt, de jobban, mint azt képzeltem. Tökéletes felsőtest tárult elém, egyáltalán nem csalódtam.

Hátralökött a párnára, kezeimet a fejem fölé kulcsolta.

-          Maradj így… -mosolygott rám lihegve, és amikor nem látta rajtam semmilyen ellenállás jelét, megcsókolt. Kezeim reflexszerűen mozdultak és magamhoz öleltem őt.

-          Nem megmondtam, hogy maradj veszteg? –súgta, majd játékosan a fülcimpámba harapott.

-          Bocsánat… -pirultam el.

-          Mivel is kezdjem… -nézett végig rajtam izgatottan- Talán ezzel… -húzta fel térdig érő szoknyámat a combomon, mire muszáj volt beharapnom az alsóajkam. Tetszett az előjáték…

-          Nem csoda, hogy megfáztál, harisnya sincs rajtad…

-          Volt rajtam csizma…

-          Az nem jelent semmit! Rossz kislány… -tolta még feljebb az anyagot, míg le nem vette rólam és el nem dobta messze a pólójától.

Nedves csókokkal borította a mellkasom és a hasam, a hátam pedig ívben megfeszült.

-          Kérlek…

-          Látom, nem bírod sokáig… -mosolygott rám huncut fénnyel a szemében- Finom vagy… -csókolt meg- Édes… és illatos.

Észre sem vettem, amikor a fehérneműtől is megszabadított, csak az ajkaira koncentráltam és azok cirógatásaira.

Amikor eggyé váltunk, csak öleltem magamhoz Tomot, aki ritmusosan mozgott egyre csak a mennyország felé repítve engem.

Húsos ajkaival egész testemet felfedezte és bebarangolta, azt kívántam, bárcsak örökké a karjaiban maradhatnék.

…Fáradtan, mégis boldogan feküdtem a mellkasához bújva, egyszerre lélegeztem Tommal, a szívünk is ugyanúgy vert.

-          Nem… nem tudtam, hogy te még…

-          Nem számít… -pirultam el.

-          De nekem igen…

-          Ha az elején elmondom, másképp tettél volna?

-          Igen… lehet… nem! Akkor is megtettem volna…

-          Akkor pedig felejtsd el…

-          De… te nem bánod, hogy neked… én voltam az el…

-          Egyáltalán nem! –bújtam még közelebb- Jó éjt!

-          Jó éjt! –mosolyodott el és átölelt.

Hihetetlen, de pillanatok alatt elaludtam ölelő karjai közt, ahogyan hallgattam Tom szapora szívverését.