-          Éhes? –fordult felém Tom hirtelen.

-          Nos… egy kicsit…

-          Evett a tortából?

-          Nem…

-          Miért nem? –lepődött meg.

-          Nem tudom… -rántottam vállat- Nekik csináltam…

-          Én repetáztam is… -vágott bűnbánó arcot.

-          Nem baj! –nevettem.

-          Készítek valami vacsorát!

-          Nekem egy szelet kenyér is megteszi!

-          Még mit nem! Ilyen isteni torta után! Mesél nekem addig?

-          Miről meséljek?

-          Magáról!

-          Ez nem fair, most maga meséljen!

-          Van egy testvérem! Ő a mindenem. Meg a szüleim! Nyálasan hangzik, mi?

-          Nem! Épp ellenkezőleg!

Tom nagyon sokat mesélt magáról, az életéről, a családjáról, és az emlékeiről. Sokkal jobban megismertem őt és eközben meg is vacsoráztunk.

-          Nagyon finom volt ez a melegszendvics! –töröltem meg a szám egy szalvétával.

-          Köszönöm, bort?

-          Hm… egy nagyon kicsit!

-          Nem bírja?

-          Nem igazán! –mosolyodtam el.

-          Nyugi, keveset öntök! –rakott le elém egy poharat és félig megtöltötte.

-          Köszönöm.

-          Egészségére! –kortyolt bele- Na és mondja… a szüleik hol vannak?

-          Fogalmam sincs, de őszintén szólva, hidegen hagy… nekem ők nem a szüleim…

-          És ha felbukkannának, mit tenne?

-          Foggal, körömmel harcolnék Bradért!

-          Nagyon szereti őt…

-          Az életemnél is jobban! Az öcsém… senki sem veheti el tőlem…

-          Ne haragudjon rám, egy érzéktelen tuskó vagyok…

-          Nem, hagyja csak…

-          Az igazság az, hogy megváltoztam! Az a csók…

-          A szilveszterire gondol?

-          Igen! Úgy érzem, teljesen más ember lettem tőle! Megismertem magát, holott 2 éve az asszisztensem! És ha arra gondolok, hogy milyen helyzetben van…

-          Ez nem a maga problémája, igazán…

-          Tudom… mégis rossz érzéssel tölt el, és segíteni akarok! Csak fogalmam sincs, hogyan tegyem úgy, hogy ne szóljak bele az életébe túlságosan! Mert azt ugye nem viseli jól…

-          Kedves, hogy segíteni akar, de…

-          Nézze, bármi bántja, nekem elmondhatja, meghallgatom! –tette kezét az enyémre. Legyen az bármi! Tényleg! Bármi! –nézett mélyen a szemembe, mire kis híján elsírtam magam- Jesszus, megint valami rosszat mondtam!

-          Nem, nem, én csak… még nem sokan ajánlották fel a segítségüket és… jól esik, higgye el!

-          Akkor mosolyogjon, mert az jobban áll, na mit gondol? –simított végig arcomon, amit csak ledermedten hagytam.

Moccanni sem tudtam, csak néztem Tom szemébe, és mintha egyre közelebb lett volna az arca.

-          Tom…

-          Css… -fogta meg az arcom, és amikor ajka találkozott az enyémmel, meghaltam és újjá születtem. Automatikusan lecsukódtak a szemeim és hagytam, hagy becézgessen finom húsos ajkaival.

-          Ne haragudjon… -szakadt el tőlem.

-          Semmi… -kapkodtam levegő után- Semmi baj…

-          Barbara… -sóhajtott, majd megfogta az arcom és beletúrt a hajamba, előbb egyik, majd másik csukott szememre adott csókot, aztán lecsapott a számra, én pedig készségesen engedtem utat kíváncsi nyelvének és szenvedélyének…