-          Mi? Nem! –tiltakoztam kétségbeesetten Tom ötlete ellen.

-          Miért, jó ötlet! –Rebeca.

-          Mindenesetre kösz! –tettem le, mielőtt tovább bíztatja Tomot.

-          Nos, akkor hol lesz?

-          Ő… a barátomnál! –értettem ez alatt a kijelentés alatt valami olcsóbb szállodát.

-          Akkor elviszem hozzá!

-          Ne! –vágtam rá ijedten.

-          Miért ne? –húzta fel az egyik szemöldökét kíváncsian.

-          Mert… mert most jut eszembe, hogy ma éjszakás!

-          Ó! Akkor ezek szerint nincs hová mennie!

-          Nem akarok a nyakán lógni… És különben is beteg vagyok, még elkapja!

-          De hát, ha egyszer én ajánlottam fel! Hagyná, hogy unatkozzak? Különben is napok óta járok ide, és nem kaptam el!

-          Biztosan lesz társasága…

-          Igen, maga! -mosolygott rám ellentmondást nem tűrően. Gyűlölöm… gyűlölöm, ha valaki irányítani akarja a döntéseimet és az életemet. Tomtól mégis jól esett és egyáltalán nem vettem zokon. Tehát nála fogok éjszakázni… megint. Úristen, itt halok meg…

-          Hát jó… -sóhajtottam beleegyezve- Akkor úgy látszik, mégis marad a tortára! Brad örülni fog… kedveli magát!

-          Tényleg?

-          Igen… azt hiszem, készen van! –raktam le a habzsákot- Maga szerint?

-          Istenien néz ki! Én eszem meg az egészet!

-          Maga nyalta ki az összes tálat, nem elég?

-          Telhetetlen típus vagyok! –nézett végig rajtam.

-          Ha már itt van, segítene? –tereltem el a témát.

-          Persze, miben?

-          A házat kellene kicsit kicsinosítani, meg elrakni a törékeny dolgokat.

-          Oké, enyém a háló! –vágta rá.

-          Azt… azt majd én! –pirultam el- Bár oda úgysem mennek be…

Gyorsan elpakoltunk, megebédeltünk, én elmosogattam. Brad barátai fél 6-ra jöttek, addigra már vettem elő tányérokat meg poharakat. Már csak Bradre vártunk, aki 6-kor kezdett csörögni a kulcsával.

-          Szia! –mentem ki elé.

-          Szia! Képzeld, egy csomóan nem voltak edzésen, meg… hát ti? –látta meg a többieket.

-          Boldog szülinapot! –mondták.

-          Aszta! –mosolyodott el Brad- Köszi Srácok!

-          Érezd jól magad!

-          Ezt te?

-          Szülinapod van, nem?

-          Köszönöm!

-          Heló kölyök! –fogott vele kezet Tom- Mi a helyzet?

-          Tom! Heló! –örült meg neki Brad.

-          Mindjárt jövök! –kacsintottam Tomra és kimentem a tortáért.

Nagy sikert arattam vele, mindenkinek ízlett, Tom még repetázott is.

-          Na, én elrabolom a nővéredet! –fogott kezet Tom Braddel- Jó bulizást!

-          Elmentek? –kérdezte rám nézve.

-          Igen, de vigyázzatok a lakásra!

-          Oké! Köszönök mindent!

-          Nincs mit! Mindjárt jövök, csak hozom a táskámat! –mentem a szobámba.

-          Ne haragudj, hogy nem hoztam ajándékot! –Tom- Az én ajándékom a munka, meg egy telefonszám! –adott egy névjegyet Bradnek- Hívjál bármikor, oké?

-          Oké, köszi! Ti most randiztok?

-          Olyasmi… -mosolyodott el Tom a gondolatra.

-          Mehetünk! –csatlakoztam.

-          Jó randizást! –köszönt el Brad.

-          Randizást? –kérdeztem a kocsiban Tomot.

-          Nem tudom, honnan veszi… -vigyorgott.

-          Aha… fogalma sincs…

-          Ahogy mondja! –fékezett le.

Izgatottan lépkedtem Tom után, nem tudtam, most mire számítsak, beszélgetünk még, vagy csinálunk valamit… Az még mindig érdekelt, hogy Brad honnan vette ezt a randizós dolgot…