Hozzá láttam a torta sütéséhez, a tészta már sült, amikor kopogtak.

-          Egy pillanat! –csuktam be a sütőt egy gyors bekémlelés után, majd az ajtóhoz rohantam kinyitni.

-          Jó napot! –lépett be Tom vidáman- Látom, éppen süt!

-          Látja? –ráncoltam a homlokom, mire Tom felém nyúlt és gyengéden végigsimított az arcomon- Mi csinál? –hunytam le a szemem érintése nyomán és a térdem is megremegett.

-          Csak egy kis… liszt az egész! Bár tulajdonképpen jól áll magának! –találtam szemben magam lehengerlő mosolyával, amikor kinyitottam végre a szemem.

-          Köszönöm! –tértem vissza a konyhába egy pohár jéghideg vízért, hogy lenyugodjak. Ez csak egy ártatlan érintés volt, semmi több! Csak a liszt miatt…

De akkor mégis miért remegett a gyomrom, kezem lábam? Miért zúgott a fejem és csengett a fülem?

-          Jól van?

-          Pazarul! Szerintem hétfőn már mehetek is dolgozni! –fordultam felé.

-          Ahogy gondolja! De csak ha tényleg jól van!

-          Higgye el, kikúráltam magam!

-          Akkor jó, mert eléggé megijedtem, amikor majdnem összeesett!

-          Én is… -mosolyodtam el.

-          Esetleg áll még a tegnapi kávéajánlata?

-          Ó, ne haragudjon, azonnal adom!

-          Majd én elkészítem! Látom, maga a krémmel ügyeskedik!

-          Csokis lesz! Brad kedvence!

-          Az enyém is! Szerencsés kölyök! –lépett mellém.

-          Ugyan, lehet, hogy még a bolti is finomabb lenne…

-          Úgy értem, hogy ilyen nővére van… -mondta rekedtes hangon. Hallottam, hogy nyel egyet, majd ismét a kávékészítésre tereli a figyelmét.

-          Csinálna nekem is egyet? –tereltem másra a témát zavartan.

-          Persze, hogy issza?

-          Pontosan úgy… ahogy maga… -fejeztem be halkan.

-          Hm… -mosolyodott el.

Igyekeztem a krémre koncentrálni és sikerült is a megfelelő állagúra és ízűre készítenem, Tom is nyalakodott belőle, mintha csak Bradet láttam volna. Ő sem bír magával sütés közben.

-          Kár, hogy nem leszek itt a bulin, hogy ehessek belőle! –sóhajtott Tom csalódottan.

-          Nyugodjon meg, én sem!

-          Hogy hogy? Magukra hagyja őket? –lepődött meg.

-          Igen! Tudom, hogy megbízható fiúk, Brad tudja kivel kell barátkozni, nem lesz semmi baj! De ha mégis, bármikor hívhat és rohanok, ahogy tudok! Egyébként is, 16 éves, nem gondolja, hogy ilyenkor már ciki, ha felügyelik őket? Ez az ő napja és én nem fogom elszúrni!

-          Tetszik, hogy laza, mégis gondviselő nővér! –mosolygott.

Miért látom mostanában egyre többet azt az ellenállhatatlan mosolyát?

-          Igyekszem az lenni! Ha bizalmatlan lennék vele, vagy túl szigorú, csak azt érném el, hogy lázadozni kezd és akkor még nehezebb lesz vele!

-          Brad szófogadónak tűnik!

-          Hál’ istennek jó természettel van megáldva!

-          Szerintem ezt csak magának köszönheti Barbara+

-          Köszönöm…

Belül szinte ragyogtam, fürdőztem Tom dicséreteiben és bevallom, nagyon jól esett.

-          Hol lesz a buli alatt? –kérdezte.

-          Rebecánál! Tényleg, fel is hívom, hogy hányra menjek! –vettem elő a telefonomat, felhívtam. Kihangosítottam, majd folytattam a krém felkenését a tortára.

-          Szia Barbi!

-          Szia, akkor hányra menjek?

-          Ma? Te? Hova is? –kérdezte sorban.

-          Hozzád! Megbeszéltük, hogy nálad leszel, amíg Bradék…

-          Ó! Igen… hát tudod… én azt hittem, hogy mivel lebetegedtél, átraktátok máshová a bulit, hogy pihenhess… és szóval… már szerveztem magamnak már programot…

-          Mi?

-          Sebaj, jöjjön akkor hozzám! –ajánlotta fel Tom.