-Jess! –fordult felém Tom, mire a szatyrok a földön landoltak és már ott sem voltam. Nem akartam, hogy Tom sírni lásson.

A lifthez rohantam és beszálltam. Benyomtam a fölfelé gombot, majd mikor az ajtók bezárultak, nekidőltem a falnak. Az volt a tervem, hogy örökre itt maradok a liftben, de ez elég gyerekes elgondolás volt. Amikor a lift ajtaja kinyílt, megláttam Tom lihegő alakját. Biztos a lépcsőn jött… Megnyomtam a felfelé gombot, de már késő volt, odaért hozzám.

-Jessica! –lépett be mellém.

-Tom… -néztem fel rá ijedten.

-Mit hallottál? .kérdezte és a lift ekkor elindult.

-Semmit…

-Mit hallottál? –nyomta meg a „STOP” gombot, mire megállt a lift.

-Mindent... –néztem le a földre.

-És mit keresel itt?

-Hogy érted? Dolgozni…

-Miért akarsz ide költözni?

-Imádom Párizst…

-Én meg a Maldív-szigeteket, mégsem költözök oda! Jessica miért menekülsz előlem? –jött közelebb.

-Én nem…

-… fogsz elköltözni! –fejezte be.

-De…

-Kérlek szépen, ne csináld ezt velem! Szeretlek! Jessica, mióta az eszemet tudom téged szeretlek!

-Mi van, ha ez csak megszokás… azt hiszed szerelmes vagy, de… -elhallgattatott egy csókkal.

-Nem! Ez szerelem! Nem megszokás… -csókolt meg újra.

-És ha…

-Mondd, hogy neked nem ugrik görcsbe a gyomrod ilyenkor! Mondd, hogy neked az az egy hónap nem jelentett semmit! Mondd, hogy nem jelentettek azok a csókok semmit! Azok az együtt töltött éjszakák! Mondd, hogy amikor azt mondtad szeretsz, azt nem gondoltad komolyan! Mondd és én elhiszem! Békén hagylak! Csak mondd!

-Én… -kaptam el a tekintetem, a könny már csípte a szemem és láttam, ahogy potyognak le az arcomról- Nem tehetem…

-Miért?

-Mert… mert…

-Miért Jessica? –húzott magához és felemelte az állam.

-Mert szeretlek! -néztem a szemébe.

-Mint barátot? –fogott stabilabban.

-Nem… -ráztam meg a fejem- Beléd szerettem! Szerelemből!

-Mondd ki mégegyszer…

-Szeretlek téged Tom! Nagyon! –bújtam a mellkasához.

-Én is szeretlek baba! Visszajössz velem?

-Igen! –bólogattam szipogva.

-Ne sírj Jess! Minden oké! –simogatta a hátam.