-Jó napot, megmondaná nekem, melyik szoba Jessica Seelené? Megbeszéltük, hogy meglátogatom, de nem adta meg a szoba számát! –próbálkozott Tom a mi szállodánk recepciójánál is.

-Ó, igen, Miss Seelen a 205-ös szobában szállt meg!

-Köszönöm! –vette is lépteit a liftek irányába Tom és a 2. emeletre ment. A 205-ös ajtóhoz érve bekopogott, de senki sem válaszolt, így benyitott és meglepetésére az ajtó nyitva volt, úgyhogy bement.

-Jessica? Itt vagy? Jess! –ment beljebb, aztán meghallotta a tusoló hangját, a fürdőszoba ajtóhoz ment és bekopogott rajta- Jessica, itt vagy bent?

-Igen!

-Beszélnünk kell! –nem jött válasz, így Tom bele is fogott mondandójába- Nekem miért nem mondtad, hogy ide költözöl? És… egyáltalán miért költözöl? Ennyire hidegen hagylak? Mert nem értem mi van! Valamikor szeretsz, bújsz hozzám, csókolsz, máskor meg… veszekszünk és eltaszítasz magadtól! Tudom, hogy nagyja részt az én hibám, de… de szeretlek és ezt te is tudod! Nem költözhetsz ide, nem hagyhatsz ott, bele őrülnék a hiányodba Már ez az egy hónap is szenvedés volt nélküled! És tegnap az ügyvéded… jött kifizetni, erre mit látok? Hogy eladó a ház! Kérlek, mondd, hogy ez csak egy tévedés és maradsz! Nem mehetsz ilyen messzire, szeretlek, érted? Szeretlek… Ne hagyj el, kérlek! Ne menj el! Olyan jó volt, amíg együtt voltunk, ha titokban is, de együtt! Imádtam a lopott perceket, te nem? És amikor azt mondtad szeretsz… Jó ég, de boldog voltam! Ha akkor tudtunk együtt lenni, most miért nem? Én ugyanúgy szeretlek! Sőt, még jobban. Szerettelek, amikor a szülinapodon magad alatt voltál, de azért lányt akartál keresni nekem. Vagy amikor megcsókoltál és az ölembe másztál! Olyan édes voltál, törékeny és törődés kellett! Majd’ felfaltál azokkal a gyönyörű csillogó szemeiddel! És amikor a szeretőd lettem. Nem tehetek róla, de egyre telhetetlenebb lettem minden csókod után, egyre több kellett! Te kellesz! Sajnálom, hogy annyit veszekedtünk, de egyszerűen nem értettem mi a baj, miért nem lehet minden olyan, mint azelőtt. Emlékszel egyszer este későn értem haza… azt mondtam nővel voltam, de nem! Tudom, gyerekes húzás volt, de kétségbeestem és meg akartam tudni, hogy szeretsz-e! Én azt láttam igen, de aztán eljöttél ide és… kiakadtam! Azt hittem csak egy hónap munka és már jössz is vissza, de tévedtem! Ide akarsz költözni, de ezt nem hagyhatom! Nem veszíthetlek el! Mégegyszer nem! Hajlandó lennék ideköltözni én is, de tudnom kell, akarod-e és hogy… és hogy szeretsz-e! Jessica… baba! Ugye te is szeretsz? Mondd, hogy visszajössz és együtt leszünk!

A zuhany abban maradt és kis idő múlva kinyílt az ajtó.

-Ez mind szép és jó! –lépett ki Jessica törölközőbe csavarva- De azt hiszem inkább neki kéne mondanod! –bökött állával az ajtó felé, ahol én álltam könnybe lábadt szemekkel és Tomot bámultam…