-Bill! Bill! Te tudtad ezt? –vonta kérdőre öccsét Tom, amikor hazaért.

-Mit? Miről beszélsz? –ment oda hozzá az említett.

-Jessica! Párizsba költözik! Tudtad ezt?

-Én…

-Szóval igen! Miért nem szóltál? Itt bíztatsz, hogy várjam meg, míg visszajön! Mindketten csak hülyítettetek!

-Nem Tom! Megkért, hogy ne mondjam el, mert ő akarja!

-Hát nagyon elmondta, tényleg!

-Tom, nyugodj meg! Nem fog eltűnni, megígérte!

-Legutóbb is ki voltam segítve az ígéretével! Eltünt! És most is el fog! De én nem hagyom!

-Nem tehetsz mást! Nem szólhatsz bele az életébe, tudod milyen makacs!

-És szeret engem! Egyszer mondta ki, de tudom, hogy igaz!

-Igen szeret! De már nem bír itt lenni! Ez a sok veszekedés…

-Akkor is elmegyek érte!

-Rendben! Menj! Sok sikert!

-Nem is tartasz már vissza?

-Dehogy! Úgyis tudom, hogy felesleges, ráadásul nem hagyom, hogy elkövesse élete legnagyobb hibáját! Ügyes legyél!

-Igyekszem! –rohant is a szobájába pár cuccáért Tom- Indulok öcsi!

-Oké! Puszilom! –szólt utána, de Tom már a kocsiban volt és a reptérre hajtott.

Felszállt a legkorábbi gépre és idegesen tekingetett ki az ablakon, Nem tudta elhinni, hogy ez a költözés igaz lehet, ám amikor aláírta a ház tulajdonjogát, szembesülnie kellett azzal, hogy ez bizony a valóság. De semmiképp sem akarta hagyni, hogy elveszítsen egy barátot és egy szerelmet is egyszerre.

Bármennyire is szeretett volna ordítani, vagy kiabálni, tudta, most vissza kell fognia magát, hisz a nő akit szeret, ő is azért ment el. Elmenekült az örökös veszekedésektől.

Nem hordhatja le, pedig azt kéne, hogy észhez térjen. Hiszen maga mondta még pár hete, hogy szereti. Akkor miért menekült el? Bill is zöld utat adott neki, semmi zavaró tényező sincs már…

Nem tudta felfogni, hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy csak úgy gondol egyet, hátrahagyott maga után mindent, az imádott házat eladta, és egy másik országba költözik. Ez még tőle is meggondolatlanság.

-Hjaj Jessica, mi ütött beléd! –sóhajtott Tom, amikor leszállt a gépről és szemügyre vette Párizs repterét.

Taxit fogott és szállodáról szállodára járt, hogy megtudja melyikben vagyok. Igaz, egyszerűbb lett volna, ha felhív, de nem akarta megadni az esélyt a menekülésre. Így is menekültem már eleget…