-Hiányzol! –szólaltunk meg egyszerre

-Majd gyakran meglátogatlak titeket, jó?

-Hogy érted?

-Öhm… hát majd… ha visszamentem!

-Ja, oké! Várlak! Meddig tart még?

-Egy hét!

-Hú, akkor valami meglepetést kapnod kell! Cserébe a pólókért!

-Tetszettek? –töröltem le a könnyeimet.

-Nagyon! De neked jobban örültem volna. Megijedtem, amikor hazaértem és nem voltál sehol! Elüldöztelek… -szomorodott el.

-Nem, dehogy, csak jönnöm kellett dolgozni!

-Siess vissza, rendben?

-Rendben… –szorult össze a gyomrom.

-Akkor hagylak aludni, gondolom elég fárasztó! Mindent szemmel tartok a tv előtt.

-Értem! –mosolyodtam el- Jó éjt!

-Jó éjt Jessica!

Amikor azt mondja Jessica, mindig hatalmasat dobban a szívem, mert máskor mindig azt mondja, Jess. És ha a teljes nevemet mondja, tudom, hogy komolyan beszél. Olyankor megváltozik a hangja…

Bűntudatom volt, amiért nem mertem elmondani neki a költözést. Egy gyáva nyúl vagyok, pedig azt érdemelné, hogy őszinte legyek vele. De rettegek, mi lenne, ha tudná…

Reggel felhívott az ügyvédem, hogy most indul a házhoz kifizetni Tomot…

-Jó napot! –köszönt Tomnak, amikor odaért.

-Magának is!

-Jessica kisasszony küldött, hogy…

-Tudom!

Kifizette a munkásokat, Tom pedig csak hallgatott. Jó kedve volt a tegnap este miatt.

-Alá írná ezt kérem? Itt!

-Persze! –firkantotta alá a papírt Tom, majd valami szemet szúrt neki- Ez mi?

-Mi?

-Ez! Azt írja, eladó a ház!

-Igen!

-Ez valami tévedés lesz, Jessica…

-Párizsba költözik!

-Ki van zárva!

-Ő maga mondta nekem!

-De… imádja ezt a házat, nem adhatja el!

-Hát megtette!

-Mennyi? Megveszem!

-Sokba fog ez magának kerülni! Nem adja olcsón, mert mint ahogy maga is mondta, imádta ezt a házat!

-Nem érdekel, megveszem bármibe is kerül!