Reggel els dolgom volt felhvni az gyvdemet, hogy amint ksz a hz, fizesse ki Tomnak a munksokat, utaltam t elg pnzt is. Tovbb megkrtem, hogy keressen vevket a hzra, ezttal vglegesen. Nem adom olcsn, mivel imdom azt a hzat, de majd Prizsban biztosan tallok egy megfelelt. Na s Tom… valamikor neki is el kell mondanom, hogy ide kltzk.
Viszonylag laza napunk volt, gy elhatroztam, hogy most fogom elmondani Tomnak, mi a helyzet. Felhvtam…
-Szia Jess! –vette fel szinte rgtn.
-… szia! –egybl leblokkoltam, ahogy meghallottam a hangjt.
-Baj van?
-Nincs! Vagyis nem tudom! Lehet!
-Nem rtem!
-Nem rdekes… -tettem le gyorsan.
Nekem ez nem megy, nem tudom csak gy kijelenteni, hogy msik orszgba kltzk. Tom a legjobb bartom… Kiakadna, csaldna, ha megtudn. De elbb, vagy utbb gyis meg kell tudnia. De akkor mr inkbb utbb. Nem maradhatok ott, nem megy!
Pr perc mlva vissza hvott, nagynehezen fel is vettem.
-Igen?
-Jessica, mi trtnt? –hallottam aggodalmas hangjt.
-Khm… semmi! Hogy ll a hz? –vltottam inkbb tmt.
-Alakulgat! Nemsok ksz, de…
-Az gyvdem majd kifizeti neked, adtam pnzt! Ok?
-rtem, de…
-s mgegyszer kszi, hogy segtettl!
-Szvesen!
Knos csend llt be kznk, mita udvariaskodunk mi egymssal gy? Vgl n trtem meg a csendet.
-Sajnlom, hogy annyit veszekedtnk…
-n is! Ne haragudj, azrt amiket mondtam! Nem akartalak megbntani! –mondta kedves hangon n pedig leltem az gyamra s prbltam visszatartani a knnyeimet.
-n sem tged!
-Felejtsk el, rendben?
-Hinyzik a bartsgod! –srtam el magam vgl.
-Ne srj Jess! Minden olyan lesz, mint rgen, j?
-Az letben nem veszekedtnk annyit, mint az elmlt pr htben! –szipogtam.
-Minden rendben lesz! –nyugtatgatott.
-Semmi sem lesz mr ugyanolyan! Kihasznltalak mit sem tudva az rzseidrl s ezt sosem bocstom meg magamnak!
-Felejtsd el Jessica!
-Nem tudom…
-Pedig j lenne! Itthon vrok rd, j? s ha haza jssz, elmegynk egytt valahov, ok? Mint a rgi szp idkben!
-Az nagyon j lenne…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
