Párizsban töltött második napon már rendesen dolgoztunk, tiszta őrület volt minden, de imádtam.

Alig volt szabad percem, de nem is bántam, legalább elterelte a figyelmem az otthoni „zűrökről”.

Tom még az ágyban feküdt hétvége lévén és a tegnap este talált pólót szorongatta, ami mire hazaért, az ágyán várta. Én raktam oda neki és most azzal aludt, mint ahogy én tettem anno, amikor még Tom illata volt.

Hiányzott Tom, látni akartam, vagy legalábbis hallani a hangját, így egyik pár perces szünetben felhívtam.

-Mindjárt jövök! –szorongattam a telefonomat és odább mentem. Tom számára kerestem és hívtam- Vedd fel! Kérlek, vedd fel…

Tom hallotta, hogy csörög a telefonja, de nem volt ereje felvenni, egész este alig aludt. Megfordult, hogy még csak ne is lássa és próbált aludni.

-Mi lesz már… Vedd fel Tom! -szomorodtam el.

-Jess, gyere! Vége a szünetnek! –szóltak rám.

-Oké… -sóhajtottam és letettem a telefont. Visszamentem dolgozni, de csak az járt a fejemben, hogy miért nem vette fel. Lehet, hogy nem hallotta, otthon hagyta, vagy… vagy nem kíváncsi rám. Igyekeztem nem a legrosszabbra gondolni, de nem igazán ment.

Teltek a napok és egyre kevesebb szabadidőm volt, így csak este tudtunk beszélni Billel. Akkor elmeséltük egymásnak milyen napunk volt és ehhez hasonlók.

-Hogy halad a ház, nem tudod? –kérdeztem egyik este.

-Pár nap és befejezik! Tom szerint szépen halad!

_Az jó…

-Baj van? Szomorú a hangod! Bánt valami?

-Én… khm… lehet, hogy ide költözöm… -nyögtem ki.

-Párizsba? Dehát…

-Új életet kezdeni!

-Értem, de… és… el fogsz tűnni? Úgy értem…

Nem! Még nem is biztos, de ha mégis, tartjuk a kapcsolatot!

-Igéred? Nem úgy, mint Tomnál?

Nem úgy, mint Tomnál!

-Helyes! Ja, és köszönöm az ajándékot, nagyon klasszak!

-Megérkeztek? Akkor jó! Kicsit féltem, hogy el fognak veszni!

-Itt van minden! Tom is odavolt a pólókért!

-Örülök…

-Hiányzik?

-Igen…

-Te is neki! Itt morgott, hogy neki nem ajándék kell, hanem te! –nevetett.

-Leteszem, hulla vagyok! –tereltem.

-Jól van, én is!

-Ja és Bill! Kérlek, ne szólj neki a költözésről… Majd én!

-Szóval már biztos?

-Azt hiszem…