-Hol van Jessica? –vonta krdre ccst, Tom, amikor este hazart a munkbl.
-Elment! –kapta a vlaszt.
-Hov?
-Szllodba, aztn holnap Prizsba! Kis mzlista! –Bill.
-Mi? Prizs? De…
-Dolgozni megy!
-Meddig? Egy ht? Pr nap?
-Egy hnap!
-Na nem, nekem mg eltte kell beszlnem vele!
-Inkbb most hagyd! Majd beszltek, ha visszajtt!
-De…
-Ha jl sejtem, sszevesztetek, khm… megint! Ki van! s te is! Vrd meg, mg visszajn!
-Jl van! Vrok! De csak mert…
-Nem zavar, ha kimondod, szereted! –mosolyodott el Bill, ltva Tom ijedt arct.
-Biztos?
-Igen, de inkbb neki mondd majd, ne nekem!
-Nem tudok vrni addig… -shajtott.
-Knytelen leszel! Dolgozni fog, aligha lesz telefonkzelben a kifutn!
-Igaz… Jl van, egy hnap!
Msnap dl krl rtnk Prizs nyri, napsugarakkal melegtett vrosba. Izgatottan pakoltam ki a poggyszomat, hogy minl hamarabb mehessek ki a levegre Jessicval, akivel kzs szobnk lesz. Nem egyszer voltam mr Prizsban, franciul is tudok, de minden ttal jabb izgalmat rzek, s egyre jobban a szvembe zrom ezt a vrost. Itt pezseg az let.
Mindketten kipakoltunk, utna fogtuk a hitelkrtynkat s mentnk vrosnzsre, amibl mindketten tudtuk, hogy vsrls lesz, De ht nk vagyunk, radsul ez egy divatvros, termszetes, hogy vsrolunk s klnben is, Prizst gy ismerjk, mint a tenyernket.
A legjobb butikokban jrtunk, mg Billknek is vettem ezt-azt. Ez a minimum, hogy befogadtak. Vsrls utn vacsorzni mentnk, mert mr nagyon hesek voltunk, mivel az ebd kimaradt. Vacsit kveten visszamentnk a szllodba.
-H, kivagyok, sajog a talpam! –dlt be az gyba Jessica.
-Lehet, hogy az utols napokra kellett volna beszrni a vsrlst! –kvettem a pldjt- De ki tudta, hogy ennyi minden megtetszik majd?
-Mi! –nevetett.
-Igaz! H, le tudn, lni itt az letem!
-n csak a hitelkrtydat sajnlnm! Rojtosra vsrolnd! –dobott hozzm egy prnt.
-De most komolyan, te nem? Gynyr ez a vros! J fejek az emberek, franciul is jl tudok! J lenne itt lni…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
